KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/április
KRÓNIKA
• Peternák Miklós: Magánvíziók Japán videóantológia
• N. N.: Mediawave ’93 Győr
• N. N.: A Filmvilág-klubban
• N. N.: Kedves Olvasóink!
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Éj anyánk Filmszemle után
• Turcsányi Sándor: A vörös, a fekete meg a kék A fiatal magyar film
• Sipos Júlia: Egymásra nézve Nemzedéki beszélgetések
• Báron György: Tükröm, tükröm... Dokumentumfilm
• Dárdai Zsuzsa: Az ózdi dosszié Beszélgetés Almási Tamással
KRITIKA
• György Péter: A szemüveg komédiája Anna filmje
• Hirsch Tibor: A mosodás Minarik Csodaországban Hoppá
• Bakács Tibor Settenkedő: A hely szelleme Blue Box
• Gelencsér Gábor: Ideiglenes vadászmezők Indián tél

• Trosin Alekszandr: Oroszországból, Szerelemmel avagy Isten hozta a véres vurstliban Moszkvai moziban
• Földényi F. László: Angol melankólia Terence Davies
• Kozma György: A légy és a mézespohár Greenaway kisfilmjei
KRITIKA
• Takács Ferenc: Az élősdiség dicsérete Orlando
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Dallas-univerzum A történetmondás mágiája
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Egy asszony illata
• Turcsányi Sándor: Az utolsó mohikán
• Barotányi Zoltán: Trespass
• Turcsányi Sándor: Öböl-akció
• Sneé Péter: Mondvacsinált hős
• Tamás Amaryllis: Több, mint testőr
• Sneé Péter: Ruby
• Sárközi Dezső: Úszó erőd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A hálószobában

Nevelős Zoltán

 

Ha egy színész rendezésre adja a fejét, általában különösen nagy figyelmet fordít a szereposztásra, a színészi játékra, és ekkor (legtöbbször joggal) a kritikák az alakításokat illetik dicsérő szavakkal. Todd Field tapasztalt színművész – a Tágra zárt szemek zongoristájaként emlékezhetünk rá –, rendezőként ez az első nagyjátékfilmje. Főszereplőinek döbbenetes alakításai mellett azonban Field egyéb értékeket is fel tud vonultatni művében.

Sissy Spacek és Tom Wilkinson egy középkorú házaspárt alakítanak, 20 éves fiúk egy kétgyermekes fiatalasszonnyal jár, aki még nem vált el brutális férjétől. Az érzelmileg hitelesen és érzékenyen ábrázolt, bár helyenként túlpszichologizáló dráma váratlanul tragikus fordulatot vesz, a végére pedig még bűnügyi izgalmakat is tartogat. Field legfigyelemreméltóbb fogása az, hogy az érzelmi csúcspontokat kihagyja: a felvezetés után lassú leblende, aztán a következményekkel folytatja, és mivel a kihagyott részt a néző saját képzeletével tökéletesen kiegészítheti, ez az eljárás hallatlan erőt kölcsönöz a filmnek. Egyedül a halál rövid, de annál közelibb és naturálisabb ábrázolásánál tett – vitatható sikerrel – kivételt.

A történet alapjául az új-angliai középosztály érzelmi elemzőjeként ismert Andre Dubus regénye szolgált. A film az ő szelleméhez híven realista képet fest a rákhalász kisváros lakóiról, és bár a pisztolyok kétszeri megszólaltatása erősen leegyszerűsíti a képletet, az erőszak efféle megnyilvánulását is az ábrázolt kultúra részének kell tekintenünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2590