KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/április
KRÓNIKA
• Peternák Miklós: Magánvíziók Japán videóantológia
• N. N.: Mediawave ’93 Győr
• N. N.: A Filmvilág-klubban
• N. N.: Kedves Olvasóink!
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Éj anyánk Filmszemle után
• Turcsányi Sándor: A vörös, a fekete meg a kék A fiatal magyar film
• Sipos Júlia: Egymásra nézve Nemzedéki beszélgetések
• Báron György: Tükröm, tükröm... Dokumentumfilm
• Dárdai Zsuzsa: Az ózdi dosszié Beszélgetés Almási Tamással
KRITIKA
• György Péter: A szemüveg komédiája Anna filmje
• Hirsch Tibor: A mosodás Minarik Csodaországban Hoppá
• Bakács Tibor Settenkedő: A hely szelleme Blue Box
• Gelencsér Gábor: Ideiglenes vadászmezők Indián tél

• Trosin Alekszandr: Oroszországból, Szerelemmel avagy Isten hozta a véres vurstliban Moszkvai moziban
• Földényi F. László: Angol melankólia Terence Davies
• Kozma György: A légy és a mézespohár Greenaway kisfilmjei
KRITIKA
• Takács Ferenc: Az élősdiség dicsérete Orlando
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Dallas-univerzum A történetmondás mágiája
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Egy asszony illata
• Turcsányi Sándor: Az utolsó mohikán
• Barotányi Zoltán: Trespass
• Turcsányi Sándor: Öböl-akció
• Sneé Péter: Mondvacsinált hős
• Tamás Amaryllis: Több, mint testőr
• Sneé Péter: Ruby
• Sárközi Dezső: Úszó erőd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Chris Marker

Chris Marker (1921-2012)

Utópia-macskák [RÉSZLET]

Bikácsy Gergely

Chris Marker a francia újhullám legizgalmasabb dokumentaristája volt volt, újrafogalmazta a valóság és a szociofilmes viszonyát.

... Chris Marker olyan sikeresen rejtőzött, hogy sejtett jelentőségén kívül alig tudott róla a nagyközönség. A filmalkotók alkotója maradt hosszú pályáján, a beavatottak mestere. Ellentmondások éltették. Nem ezen a néven született, és nem ott, ahol később lexikonokba jegyezték. Nevét vagy az Ellenállás illegalitásában kapta, vagy Nick Carter ponyvahőséből kreálta, döntse el az utókor. Nagypolgári származású, és harcos baloldali, „elkötelezett” művész és besorolhatatlan különutas. …

Kilencvenegyedik születésnapján halt meg, bár talán nem biztos, sokak szerint utolsó gesztusként szép kerekre javította a dátumot. Szinte pontosan egyidős Alain Resnais-vel, és huszonkét évesen a háború után együtt indulnak a párizsi balpart értelmiségi televényében: mindketten sokáig műfajtalanok: rajz, illusztráció, vers, regény, fotó, főleg fotó – innen korai munkakapcsolatuk a fiatalon már profi fotós Agnès Vardával, aki persze készített róla sokkal később portréfilmet. Marker és Resnais hamar közös filmet rendez, ez máig iskolapélda. A szobrok is meghalnak érezhetően Resnais nem sokkal későbbi, mára klasszikus műveinek előfutára, különösen a Nemzeti Könyvtárban felhalmozott kollektív emlékezetet kivetítő Toute la mémoire du monde (A világ minden emléke? A világ emlékezete?) merít e közös film távlatos horizontjából.

 

Chris Marker inkább volt saját társutasa, mint a baloldali eszméké. Elég hamar észrevette a gyakorlat és az eszmék kölcsönös elárulását. Csak a mozimacskákban nem csalódott, a falfirkákba, a posztereikben, a japán macskaboltokéiban sem, de főleg, ha ő maga kreálta őket. A Louvre egyiptomi macskaszobrainak ellopására tervet dolgozott ki (filmtervet.) Az etnográfiai film mesterei közé úgy lopakodott, hogy egyáltalán nem akart etnográfus lenni, a történelem és politika érdekelte, Bissau-Guinea és Kuba baloldali fordulata vonzotta e tájakra, nagyon érdekelte a század egyik legnagyobb hatású példaképe/diktátora, Fidel Castro, de még inkább a gyarmatosított és „gyarmatosítás utáni” népek emberei. Afrika és Latin-Amerika politikai felfedezése ellesett arcokkal és gesztusokkal. Arcok és arcok. Remény, vakhit, lelkesedés. A dokumentumfilm Vertov óta legnagyszerűbb közelképeinek örök antológiáját teremtette meg. Nem idegenkedett a televíziók kínálta politikus-arcoktól sem, képeit onnan szakította ki, ahonnan kedve tartotta. Vörös az ég alja (Le fond de l'air est rouge) a baloldali eszmék vereségét elemzi a jobboldali és baloldali gyakorlat mozsarában történő szétveretését. Allende beszél és Castro szónokol (utóbbi meggyőző erővel helyesli a prágai bevonulást), tankok Santiago Chilében és Prága utcáin. Itt a tankok, de hol a baloldal? „Erőtlen kezek” - majd a második rész címe: „Levágott kezek” - ezt felesleges kommentálni…

 

[…]


[A teljes cikk februártól lesz online elérhető, addig csak a lapban olvasható. Egy szám ára csak 490 Ft!

Éves előfizetéssel még olcsóbb, számonként csak 395 forint.

A nyomtatott Filmvilág digitális változatban is előfizethető (havonta 390 forintért) a dimag.hu honlapon]


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/11 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11111