KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/március
POSTA
• Bakos Gergely: Tisztelt Szerkesztőség! De trinitatum
MAGYAR MŰHELY
• Váradi Júlia: Magyar útifilm Beszélgetés Bereményi Gézával

• Bikácsy Gergely: A mérőón Álom a fényről
• Lajta Gábor: A festő és a fa
• Bóna László: Az égi ügynök Twin Peaks-misztérium
• György Péter: Lynch-hangulat Tűz, jöjj velem!
• Kömlődi Ferenc: Indusztriális mozi Radirfej
• Gelencsér Gábor: Kafka macskája Pavel Juráček
• Molnár Gál Péter: A demokratizált tragika Griffith és Karády
• Kozma György: Éljük az életünket Udo Kier
MÉDIA
• Almási Miklós: A kultúra alapzaja: a spot Videóklip–reklám
ANIMÁCIÓ
• Szemadám György: Tiszta képek Kecskeméti animáció
• Antal István: Tíz deka halhatatlanság Várnai Györgyről
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Bolondok, előre! Mannheim
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Wilheim Meister nem küld képeslapot Lakatlan ember
• Hirsch Tibor: Atya, Fiú, Mozgókép A világ végéig
• Ardai Zoltán: Mulat a közép Férjek és feleségek
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Sose halunk meg
• Székely Gabriella: Szerelem
• Turcsányi Sándor: Drakula
• Sneé Péter: Félelembe zárva
• Fáber András: Fracasse kapitány
• Hegyi Gyula: Szerelmi bűntények
• Koltai Ágnes: London megöl engem
• Sárközi Dezső: Lorenzo olaja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csendes érintés

Koltai Ágnes

Csendes érintés – megkésett találkozás egy fiatalemberrel; csendes érintés – egy utolsó szerelmi fellobbanás; csendes érintés – az óhaza végső üzenete. Egy megkeseredett, szomorúvá öregedett zenész, lengyel hazáját a második világháború után elhagyva, a hűvös Észak-Európában szép pályát fut be. Már a halál felé tart, midőn két fiatal berobban az életébe: egy lengyel fiú, aki tanulni szeretne tőle, alázattal fogadni a mester szavait, és egy dán lány, aki mézízű csókokkal kecsegtet.

A Csendes érintés Krzysztof Zanussi korábbi műveitől eltérően nem morális dráma. Lélekrajz. A psziché, az elfojtások eleddig jeges tekintettel végigpásztázott birodalmában a rendező nem mozog oly otthonosan. Zanussi nagy utat tett meg a filozófiától az érzelmekig, s most gyengéden hajol hőse, a gyermekien önző, követelőző zenész fölé. Hagyja, hogy szinte fürödjön a fájdalomban. A kiszikkadt, alkotókedvét vesztett művész képtelen megbirkózni a biológia követelőző egyszerűségével, az öregedést végső árulásnak, a legalávalóbb csalásnak tartja. Hogy kifogjon a szemfényvesztőkön: kiszívja mindenkiből az energiát, pusztít a kikövetelt szeretettel.

Lesznek talán, kik túl finomkodónak, cizelláltnak tartják majd Zanussi őszi szonátáját, ezt a keserű-katartikus búcsút a férfikortól, a múlttól, a művészet felszabadító erejébe vetett hittől. Nem ok nélkül. Mégis ez az egyik legbensőségesebb Krzysztof Zanussi-film (mert alkotója őszinte önmagához, mert nem titkolja érintettségét) akkor is, ha az önsajnálat heverőjéről nem tudott felkelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=661