KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/március
POSTA
• Bakos Gergely: Tisztelt Szerkesztőség! De trinitatum
MAGYAR MŰHELY
• Váradi Júlia: Magyar útifilm Beszélgetés Bereményi Gézával

• Bikácsy Gergely: A mérőón Álom a fényről
• Lajta Gábor: A festő és a fa
• Bóna László: Az égi ügynök Twin Peaks-misztérium
• György Péter: Lynch-hangulat Tűz, jöjj velem!
• Kömlődi Ferenc: Indusztriális mozi Radirfej
• Gelencsér Gábor: Kafka macskája Pavel Juráček
• Molnár Gál Péter: A demokratizált tragika Griffith és Karády
• Kozma György: Éljük az életünket Udo Kier
MÉDIA
• Almási Miklós: A kultúra alapzaja: a spot Videóklip–reklám
ANIMÁCIÓ
• Szemadám György: Tiszta képek Kecskeméti animáció
• Antal István: Tíz deka halhatatlanság Várnai Györgyről
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Bolondok, előre! Mannheim
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Wilheim Meister nem küld képeslapot Lakatlan ember
• Hirsch Tibor: Atya, Fiú, Mozgókép A világ végéig
• Ardai Zoltán: Mulat a közép Férjek és feleségek
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Sose halunk meg
• Székely Gabriella: Szerelem
• Turcsányi Sándor: Drakula
• Sneé Péter: Félelembe zárva
• Fáber András: Fracasse kapitány
• Hegyi Gyula: Szerelmi bűntények
• Koltai Ágnes: London megöl engem
• Sárközi Dezső: Lorenzo olaja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Casablanca Cirkusz

Gáti Péter

 

A hazai mozilátogató – más élmények híján – az Olsen banda kalandjait nyúzó filmekkel azonosíthatja csupán a dán filmművészetet. Így ez, a tavalyi dán filmhéten már vetített alkotás mindenképpen kellemes meglepetés. A főszereplőként debütáló Clausen–Petersen duó – hazájukban egyébként sikeres művészeknek számítanak ma már, utcaszínház és lemezfelvételek fémjelzik munkásságukat – saját életének epizódjait használta fel a filmhez: a huszadik századi művészetek kedvenc önkifejezési területére, a cirkusz világába kalauzolnak bennünket. A film nem tesz semmi mást, mint aprólékos, kisrealista módszerrel nyomon követi Charles és Sylvester mindennapjait, mutatványos vándoréletét. A vándorlás, a kényszerűen vállalt otthontalanság mélyen bevésődik emlékezetünkbe.

Charles és Sylvester – miként a hozzájuk csapódó elmebetegnek nyilvánított lány is – sikertelenül próbált a tisztes polgárok normái szerint élni. Fájdalmas élettapasztalat sűrűsödik a háromszemélyes cirkusz működésének alapfilozófiájában: „az embereket meg kell félemlíteni”. Összeütközésük a társadalommal akkor válik véglegessé, amikor idegenek felgyújtják a lakókocsijukat. Munkaeszközükkel együtt hamvad el szimbolikus értékű nagy álmuk, a soha nem látott világszám megvalósításának illúziója is. Útjaik különválnak, de számukra nincs más választás, mint mindent újrakezdeni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6357