KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/március
POSTA
• Bakos Gergely: Tisztelt Szerkesztőség! De trinitatum
MAGYAR MŰHELY
• Váradi Júlia: Magyar útifilm Beszélgetés Bereményi Gézával

• Bikácsy Gergely: A mérőón Álom a fényről
• Lajta Gábor: A festő és a fa
• Bóna László: Az égi ügynök Twin Peaks-misztérium
• György Péter: Lynch-hangulat Tűz, jöjj velem!
• Kömlődi Ferenc: Indusztriális mozi Radirfej
• Gelencsér Gábor: Kafka macskája Pavel Juráček
• Molnár Gál Péter: A demokratizált tragika Griffith és Karády
• Kozma György: Éljük az életünket Udo Kier
MÉDIA
• Almási Miklós: A kultúra alapzaja: a spot Videóklip–reklám
ANIMÁCIÓ
• Szemadám György: Tiszta képek Kecskeméti animáció
• Antal István: Tíz deka halhatatlanság Várnai Györgyről
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Bolondok, előre! Mannheim
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Wilheim Meister nem küld képeslapot Lakatlan ember
• Hirsch Tibor: Atya, Fiú, Mozgókép A világ végéig
• Ardai Zoltán: Mulat a közép Férjek és feleségek
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Sose halunk meg
• Székely Gabriella: Szerelem
• Turcsányi Sándor: Drakula
• Sneé Péter: Félelembe zárva
• Fáber András: Fracasse kapitány
• Hegyi Gyula: Szerelmi bűntények
• Koltai Ágnes: London megöl engem
• Sárközi Dezső: Lorenzo olaja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dermesztő hajsza

Varró Attila

Cold Pursuit – amerikai, 2019. Rendezte: Hans Petter Moland. Írta: Frank Baldwin. Kép: Philip Øgaard. Zene: George Fenton. Szereplők: Liam Neeson (Nels), Emmy Rossum (Kim), Tom Bateman (Viking), Laura Dern (Grace), William Forsythe (Wingman). Gyártó: Summit Entertainment / StudioCanal. Forgalmazó: Freeman Film. Feliratos. 118 perc.

 

Semmi sem perdöntőbb bizonyíték arra, hogy egy sikeres zsánerdarab rendezője egyéni látásmódú, gondolatgazdag szerzői rendező (Hitchcock, Haneke, Mann) vagy inkább invenciózus mesterember (Sluizer, Campbell), netán szimpla mázlista (Shimizu, Poiret), mint egy álomgyári ön-remake. Nem csupán az állhatatos önazonosság nagyipari próbája, de azt is megmutatja, mennyire képes az alkotó megújulni és termékeny párkapcsolatba lépni egy másik kultúrával. A norvég Hans Petter Moland a 2014-es Az eltűnés sorrendjében hollywoodi újrarendezésével mondhatni jelesre vizsgázott – a Dermesztő hajsza nem jobb vagy rosszabb az alapfilmnél, annál sokkal több: miközben jóformán beállításról beállításra követi az alapművet, változtatásaival egy másik alkotást hozott létre.

A havas Colorado konkurens drogmaffiáinak kényes hatalmi egyensúlyát ártatlanul meggyilkolt fiáért véres bosszúsorozattal felborító hallgatag hókotró-sofőr (egyben az Év Polgára kisvárosában) története nem lett sem a századik Liam „Ne baszakodj a családommal” Neeson akció-thriller, sem az ezredik bűnügyi fekete komédia a Mint a kámfor-Jackie Brown-Fargo háromszögből, hála annak, hogy Moland érintetlenül megőrizte jellegzetes skandináv minimalizmusát (a feleség búcsúlevele), fanyar abszurdját (az ejtőernyős finálé) és a véres erőszak hátborzongató trivialitásait (csirkehálóba tekert hullák), tartózkodva mind az akciófilm, mind a komikum olcsó hatás-megoldásaitól. Ugyanakkor új szépségeket csempészett a történetbe: a szerb kokainbanda bizarr lecserélése a helyi ute-törzs tagjaira többszörösen rétegzett pluszjelentést ad a jóléti társadalom bírálatának, a nőalakok kiemelése a sivár statisztaszerepből – a rendező szinte egész életműve (pót)apák és fiúk küzdelmeiről mesél – pedig újabb frontot nyit a Fehér Férfi trónfosztásáról szóló ellentmondásos, sokarcú küzdelemben. Ráadásul Moland még a hollywoodi megbízóknak is tartogat néhány jól elhelyezett fricskát – ha másért nem, már a „Let the fucking Indian do it” poénért megérte elkészíteni ezt a pompás remake-et.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14021