KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sorsjegyesek

Hungler Tímea

A habrózsaszín cukrászsüteményekre emlékeztető filmek csak látszólag súlytalanok. A részecskék között – láthatatlan szalmonella módjára – mindig ott fészkel valami örök érvényű igazság.

A Sorsjegyesek történetében a becsület tányérsapkás-gumibotos bajnoka, az igazságos járőr (Nicolas Cage) – miután egyéb anyagi lehetőségei elapadtak – lottószelvényét ajánlja fel borravalóként a krémpuding-lelkületű pincérnőt alakító Bridget Fondának. A számokat kihúzzák, a rend őre állja a szavát: feleznek.

New York „jólelkeitől” távol áll a milliomos attitűd, ellentétben Cage filmbéli feleségével (Rosie Perez), akinek igézően közönséges nagyravágyása nemcsak e sziruptengert teszi elviselhetővé, de még a bárgyúan jóravaló párocskát is összeboronálja. A nagy borona eredménye: válóper, melynek során a volt férj és a gyorsbüfék Teréz mamájának pénze az öntudatos nejé lesz.

Az álompárt mindez különösebben nem izgatja. A közös görkorcsolyázások összekovácsoló élménye feledteti vagyonuk elvesztése felett hullatott könnyeiket; ők ugyanis tisztában vannak azzal, amit a nézőnek e (rózsa)színes amerikai habköltemény megízlelése után hatalmas életbölcseletként summáznia kéne: a pénz nem boldogít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=777