KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fekete kutya

Róna-Tas Ákos

A fekete kutya valójában nem gyerekfilm, jóllehet gyerektörténetet mesél el, gyerekszereplőkkel. Azokról a fantáziátlan felnőttekről szól, akik megpróbálják kitalálni, hogy milyenek a gyerekek. A történetet egyébként bármely felnőtt olvasó-néző előre kitalálhatja, ha tudja, hogy a konfliktus az, hogy a főszereplő kisfiú egy nagy kutyát hoz lakótelepi lakásukba.

A fantáziátlan felnőttek fantáziátlan gyerekeket képzelnek a nézőtérre, ezért mindig minden magyarázólag jelenik meg a vásznon, amit a kisfiú gondol; méghozzá úgy, hogy ha arra gondol, hogy meg fogják büntetni, akkor látjuk, hogy megbüntetik és így tovább. A filmben pedig (egyébként aranyos) gyerekek rohangásznak összevissza, arra ítélve, hogy szellemtelen csínytevésekkel üssék el a néző idejét. Egyetlen gondja van mindenkinek, a kutya, amely természetesen nem akármilyen olcsó kis korcs, és amely persze csak Suchard csokival és rántott hússal táplálkozik.

Ezért azt mondanám, hogy ha valaki ismeri már azt a dalt, hogy „Én ucceretnék egy bozontos kiskutyát...’’, az már ne nézze meg ezt a filmet, annak már fölösleges.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7500