Láttuk még

Forróvérű kísértet

Ardai Zoltán

Ha elfogadjuk egy leplezetlenül hibbant, minden gondolattól sterilizált vígjáték létjogosultságát, semmi okunk nincs bármit is felróni a Forróvérű kísértet alkotógárdájának. Kikapcsolódásunk tökéletes lehet: a film számára összehordott hihetetlen sztori-elemeket komputerrel sem lehetett volna szórakoztatóbban összekombinálni, majd a mesét a sorra kijátszott félreértés-variációkon át boldog végkifejletig vezetni. Adva van mindehhez egy okkal-ok nélkül szaladgáló, izgő-mozgó, heves mimikájú üzletember (Johnny Dorelli „önfeledten komédiázó” kabinetalakítása), aki épp akkor, amikor csődbe jut, „váratlanul” egy zord várkastélyt örököl, ráadásul hozzájut a valószínűtlenül szép, s épp ennyire tisztalelkű társörökösnő ismeretségéhez. A kastély tele van rejtett csapóajtókkal, s falai közt egy évszázadok óta nőre éhes kísértet bujkál; aki szakasztott mása a szangvinikus üzletembernek. Tudnunk kell, hogy láthatatlanná válni is képes. Most felvirrad a napja: bőven akadnak nők az idelátogató társaságban. A néző gyönyörűségére szolgál, hogy az idétlen szituációk újabb és újabb kiszámítható képletei mindig időre előállnak: percekre sem szűnik a várt (sőt már kívánt) fordulatok patronropogása.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 51. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6496

Cikk értékelése:

szavazat: 1281 átlag: 5.56