KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elnézést, néz ön meccset?

Farkas Ágnes

 

Mert, ugye, kétféle ember van... Nagyjából ez derül ki a filmből, amely a legutóbbi futball-világbajnokság döntőjét helyezi az események középpontjába.

A laza szövésű történet könnyed egyszerűséggel „tárja föl” néhány berlini lakás ajtaját, illetve az otthoniak életének soros fejezetét. Mivel a televíziós aréna-hangulat így vagy úgy mindenütt meghatározó, a lakókról ki-ki bízvást eldöntheti: meccsrajongó-e vagy sem. Más alkalom az elmélyülésre nemigen kínálkozik a film szemlélése során. De méltányolandó az is, ha a szerény szórakoztatás igénye érezhető, s a néző nem is csalódik; az ismerős vígjátéki fordulatok jótékonyan hatnak a megfáradt kedélyekre. A hölgynézőknek ismét szükségük lesz emancipációs önérzetükre, az uraknak pedig újra be kell látniuk, hogy a fociszenvedély olykor nemes érzéseken gázol át. Végül azonban mindenki megleli nyugalmát. A gólokkal együtt a meglepetések sora is lezárul. (Csak a békétlen néző fedez még föl egy apró, ám elgondolkoztató kérdőjelet: vajon elképzelhető, hogy valaki otthonában, Berlinben, 1982-ben, az NSZK–olasz VB-döntő idején teljes szívvel és feltűnő lelkesedéssel – az olaszoknak szurkol!?)

Megkockáztatom, hogy a mexikói világbajnokság némi reklámot jelenthet a filmnek. Az viszont szinte bizonyos, hogy még az ígéretes filmcím sem lesz képes a vérbeli futballrajongókat a képernyőtől a mozivászon elé csábítani.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5805