KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

90 nap

Faragó Zsuzsa

 

Két férfit látunk a 90 napban, akik ismeretlen társadalmi terepen bukdácsolnak, akik vadonatúj helyzetek éppen most alakuló játékszabályait tanulgatják, akiknek megejtően kedves ügyetlenkedése azt sugallja, hogy az ember mindent a saját képére formál, amit csak lehet, emberségével átszellemít.

Giles Walker az újságok színes híreiből jól ismert tényről forgatott filmet: az Egyesült Államokban és Kanadában prospektusból választanak távol-keleti feleséget a fogyasztói társadalomba belegárgyult férfiak, ugyanazok, akik eközben nagy összegekért adják el spermájukat gyermekre vágyó ismeretlen nőknek. A film pompás. Habár újsághír-érdekességű témáról szól, lélegzetmelegű személyességgel beszél róla. Szociográfiai hitelességű képet fest, de nem leleplezően dokurnentaristát. Nem hatol a lélek titokzatos mélyéig, figurái mégsem átlátszóak, könnyedén szellemes, anélkül, hogy viccelődne. A rendezőre szemmel láthatóan nagy hatással voltak az amerikai „családi filmek”, a 90 napból azonban hiányzik azok rafinált glancossága, ravasz ál-természetessége. Színészeinek improvizatív stílusa a dokumentum-játékfilmekből ismerős, a szituációk mégsem keltik a borzasság, az elnagyoltság érzetét. Egyszóval nagyon jól ismeri és érti a filmstílusokat. De nem epigon, a közkézen forgó elemekből képes új, egyéni ízeket keverni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5264