KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lavardin felügyelő

Tamás Amaryllis

Az újhullámos rendezőből az évek során a francia bűnügyi filmek mesterévé lett Claude Chabrol e filmje a jómódú semmittevők világába vezet. Abban a különös élményben lehet részünk – fantáziátlan Derrickek, jópofáskodó Starskyk és nőbolondító Hutchok után, eltelve a sorozatkrimik együgyű nyomozóival –, hogy e bűnügyi történet (nem krimi!) legtitokzatosabb figurája épp Lavardin felügyelő. Miközben lassan úgy érezzük, hogy nyomozás közben a bűnös és áldozat egyazon kategóriába sorolódik, egyre inkább nő szimpátiánk a bizarr humorú Lavardin iránt. Lavardin személyisége, taktikája, ahogy bűnöst áldozatnak, áldozatot bűnösnek nyilvánít, segít visszaszerezni a felháborodás képességét egy olyan helyzetben és korban, amelyben már kialakult egyfajta megértés, társadalmi tolerancia a korrupcióval, a morális gátlástalanság lovagjaival, a büntetlen bűnösökkel szemben.

Lavardin ellentmondásos egyéniség. Módszerei közé tartozik a zsarolás, a bizonyítékok meghamisítása, de elvei – habár nem nélkülöznek némi cinizmust sem – becsületesek. Tudja, hogy sem a jogi paragrafusok mögé bújt „igazság”, sem a moralizálástól tartózkodó jogszolgáltatás nem menlevél annak, aki a humánus tartalmat, a méltóság megmaradt töredékeit még értéknek hiszi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5143