KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Állj, vagy jövök!

Korcsog Balázs

 

Az utóbbi hónapok akciófilmjei közül a Briliáns csapda és A Thomas Crowne-ügy története is a műkincsrablás körül bonyolódik – a műfaj egyik legújabb opusa, az Állj, vagy jövök! szintén ezt a témát járja körül, az irány ezúttal Los Angeles. A filmben azonban LA korántsem az angyalok városa, hiszen a metropolisz alvilági életébe, rabló- és tolvajvilágába csöppenünk. Ám a film a város rendőr- és rablóvilágát nem pusztán az akciófilmek szokványos – látványos, izgalmas és fordulatos – módján dolgozza föl, hanem – önmagát sem komolyan véve – akcióvígjátékként ábrázolja, s ez a produkció legfőbb erénye!

A film története egy értékes drágakő elrablásával kezdődik, amit rabló hősünk, menekülés közben egy épülő irodaházban rejt el. Később derül ki, hogy az épület a Los Angeles-i rendőrség irodája lesz, így be kell épülnie a rendőrnyomozók közé, hogy a gyémántot visszaszerezhesse. Így is lesz, és nemhiába mondják, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr – belőle is egykettőre szuperzsaru válik, ő lesz a rendőrfőnök szeme fénye és a rendőrség büszkesége.

A film cselekménye ettől kezdve két szálon fut: a rabló keresi a gyémántot az irodában, miközben bravúrosan oldja meg a rá bízott bűnügyeket. A rendőrségi epizódok és a briliáns keresésének váltakozása után a film végső akciósorozatában a két cselekményszál egymásba fonódik: hősünk leszámol a legádázabb bűnözőkkel és – visszaszerzi a gyémántot is. Lelepleződik, ám kollégái futni hagyják: irány Mexikó!

Az egész film – az akcióvígjáték műfaji sajátosságaiból adódóan – a helyzet- és jellemkomikumra, s gyakorlatilag egy főszereplős produkcióként Martin Lawrence alakítására épül, a la Bad Boys – mire jók a rosszfiúk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4638