KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A feleség

Ardai Zoltán

 

Kegyetlenül rossz dialógusai ellenére élvezhető film B. Szumku „társadalmi drámája” – legalábbis mint dokumentum. A rendezés fekete-fehér képsorokban, az európai ötvenes-hatvanas évek fordulójára emlékeztető stílusban tárja elénk egy mai fiatal ulánbátori házaspár gyötrelmeit és boldogságát. (Felülről fényképezett ölelkezés a vízparton, fehér autó diszkrét takarásban a jurták közelében, esztrádzene a napos utcaképekhez à la Nino Rota, hangulatvilágításos felnőttbuli egy modern lakásban...) Az alapkonfliktus a főszereplők gyerektelenségéből származik, ehhez adódnak még a férj (épülettervező mérnök és leendő birkózó-világbajnok) munkagondjai. Végül minden jóra fordul a feleség házastársi odaadása révén. Meglehet, a történet túlkozmetikázott kreáció, ám alakjai valamelyest hihetők, s érzékelhető az a valódi – nekünk már-már egzotikusnak tetsző – szeretet, amellyel a rendező közelít egyszerű, jólelkű figuráihoz, még a férj vidéken élő apjához is, aki pedig az elmaradott szemléletet van hivatva képviselni. Ezért nemcsak mellbevágó – szándékán kívül –, hanem szívszomorító is a film leghamisabb jelenete: a világutazó birkózó egy „nyugati” (stúdióbeli) ivóban üldögél, és dacosan nézi a züllésben imbolygó torzalakokat, amelyek fölött a falon ott villog a „Coca-Cola” felirat iszonyú abrakadabrája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6873