KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ragyogó pályafutásom

Zirkuli Péter

 

Bőségesen láthatók szépen keretezett életképek, dús zölddel pompázó tájképek és meghitt csendéletek ebben az ausztrál filmben, amely a múlt század végén játszódik, s amely Sybilla Melvin pályafutását mutatja be. Azét a Melvinét, aki egykor My Brilliant Career – Ragyogó pályafutásom – címmel foglalta regénybe élményeit s nézeteit, S. M. M. Franklin néven, számontartásra méltót alkotva a századelő ausztráliai irodalmában.

A film rendezője és operatőre, az ausztrál „új hullám” jegyzett képviselői nem fukarkodnak a helyszínek és helyzetek látványának szakavatott fölvázolásával, maguk a színvázlatok pedig összeillőn és eltökélten simulnak az epizódok körvonalaival – a farmerlány odúmeleg szülői házától az aszály sújtotta vidéken át a nagyanyai kúriában való vendégeskedésig. A vadnak, szertelennek, önállónak mondott – s olykor-olykor annak is ábrázolt – Sybilla ezt az epizódsorozatot örökíti meg, a szülői házba visszakerülve, abban az írásában, melyet befejezésül postára – egyszersmind e stációk értelmévé – tesz. Eközben nemes mondatok hangzanak el, aminőket szabad bakfisok szoktak volt fogadkozva és bízón emlékkönyveikbe róni: „a magány szörnyű ár a függetlenségért”, „míg nem értem a magam életét, nem adhatom oda másnak” – utóbbit szerelmének mondja Sybilla, lévén ösztönösen szüfrazsett szellem.

A személyiség épségéről és becséről ily fennköltet gondolni, kétség nem fér hozzá, derék dolog. Egy kicsit pedáns persze ez a gondolás és tudás, olyan, mint amikor a jótanuló felel, vagy amikor valaki csupa megszívlelendő tanácsot ad, sőt, még diavetítést is tart. Nekünk, városlakóknak azonban a legemlékezetesebb mégis az volt, hogy a kúria kertjében meg a hegy oldalában milyen klorofilldúsak a falevelek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6256