KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Foglalkozása: mesterlövész

Vida János

 

Van egy film műfaj, amellyel néhány japán rendező szívesen foglalkozik: ezek a munkák bűnügyi témájúak, tartalmukat tekintve azonban mindenkor elsősorban súlyos erkölcsi problémák vetődnek fel bennük.

Van e filmeknek egy olyan típusa, amelyben a főszereplő – olykor a bűnöző, máskor a bűnüldöző – a társadalom átlagos normáit tekintve kitaszított ember, aki előtt örökre bezárult a nyugodt élethez vezető út.

Van egy rendező – Furuhata Jaszuo –, aki maga is kedvvel készít ilyen filmeket. Életrajzának érdekességei közé tartozik, hogy apja a háború után egy ideig Japán postaügyi minisztere volt.

Van egy nagyszerű színész – Takakura Ken –, aki valóságos mestere a magányra ítélt hősök megformálásának. Az említett filmtípus számos darabjának főszereplője volt már, s már Furuhatának is több filmjében alakította a morálisan tiszta, de jóvátehetetlen lépésének következményeitől szenvedő, bánatától szabadulni nem tudó férfit.

Ezúttal nyomozót játszik, aki mesterlövészként elvállalta: végez olyan üldözött gyilkosokkal, akik ellenállni s menekülni próbálnak. Csakhogy a nyomozás során megismerkedik környezetükkel, rokonaikkal is, és nem képes belenyugodni abba, hogy tettével – jóllehet igazságosan cselekszik – minden alkalommal ő maga is súlyos tragédiát okoz.

Az események fordulópontjai egy vasútállomáson zajlanak, ezért Állomás a film eredeti címe. A japánok sokat utaznak vonaton, számukra mélyebb érzelmi töltetet hordoz ez a szó. A magyar címadók olyan – igaz, jól hangzó – címet választottak, amely érzésünk szerint kevésbé utal a film lényegére, hangulatára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5707