KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mimic – A júdás faj

Varró Attila

 

A keresztény világban egy évezrede elterjedt teizmus szerint Isten a természet felett álló mindenható lény – egyszerre teremtője, irányítója és végső célja a világegyetemnek. Az új millennium küszöbén az ezeréves tanok ismét időszerűvé váltak, Isten helyébe azonban az Ember lépett, vállára véve a várva-várt csúcspozíció valamennyi terhét.

Dr. Susan Tyler entomológus a New York-i gyermekeket halálos járvánnyal fenyegető csótány-populáció ellen genetikai úton új rovarfajt teremt, beépített öngyilkos génekkel fél évnyi létre predesztinálva művét. A feladat elvégzése után a Júdás-bogár – nevéhez hűen – elárulja istenét, ellene fordul, és előre elrendeltetett sorsát semmibe véve sokasodni kezd. A meddő Frankenstein doktornő maroknyi sereg élén leszáll a városi metró termékeny mechano-méhébe, hogy megküzdjön ízeltlábú szörnyetegével: a nyirkos szülőcsatornák, fólia-szűzhártyák, vasbeton-vaginák mélyén kezdetét veszi a harc a világuralomért. A lázadó rovarhad bűne, hogy ember akar lenni; antropomorf álcája nem ragadozójától védi, inkább teremtőjéhez teszi hasonlatossá. A mimikri a természet ősi rendjében az evolúciót szolgálja: a hártyásszárnyú angyalok titkos rendjében a revolúció eszközévé válik a makrokozmosz végcéljának eléréséhez, akár a génsebészet, a klónozás vagy a mesterséges intelligenciák.

Guillermo del Toro egy csodálatos vámpírmese, a kilenc mexikói Oscar-díjjal jutalmazott Cronos után második művében is horror-klisékből emel barokk film-katedrálist. A mindössze kétoldalas Donald A. Wollheim-novella alapján írt Mimic keresztény példabeszéd, rovar-fabula: félelmetes metamorfózisai és a Rodriguez által forgatott akciójelenetek ellenére nem igazán illeszkedik a jól ismert Lény-Bestia vonalba. A Hetedik vagy a Prodigy-videók karcos képsorait idéző látványvilág, a koherens szimbólumrendszer és a jellegzetes horror-karakterek válogatott rovargyűjteménye azonban különleges élményt ígér a klasszikus rémfilmek és a modern moralitás-játékok szerelmeseinek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4528