KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A gyermek

Vajda Judit

The Hole in the Ground – ír, 2019. Rendezte: Lee Cronin. Írta: Stephen Shields és Lee Cronin. Kép: Tom Comerford. Zene: Stephen McKeon. Szereplők: Seána Kerslake (Sarah), James Quinn Markey (Chris), Kati Outinen (Noreen), Simone Kirby (Louise). Gyártó: Savage Productions / Bankside Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 91 perc.

 

A horror műfaj mindig is szoros kapcsolatot ápolt a család motívumával, és a gonosz által üldözött családoktól eljutott oda, amikor a család hordozza magában a gonoszt. A hippi korszak traumája ihlette klasszikusok (Ómen, Az ördögűző) még csak azt vetették fel, hogy saját gyermekünk szörnyeteg is lehet, a mai horrorfilmek viszont már beépítették magukba a XXI. század tapasztalatait is: manapság a szülőség egyre többet követel, egyre összetettebb, egyre túlgondoltabb, egyre nehezebb – és egyre gyakrabban kell egy embernek (általában az anyának) egyedül boldogulnia.

Miközben a tavalyi Örökség azt mutatta be, milyen nehéz megvédeni saját magunktól a gyermekeinket, a 2016-os Démonok között 2-ben pedig az apa hiánya majdnem ugyanolyan félelmetes volt, mint a szellem támadása, addig az ausztrál Babadook (2014) és a legfrissebb anyahorror, A gyermek azt fogalmazza meg, hogy a szeretett férj elvesztése milyen félelmetes élménnyé változtatja az anyaságot. Míg azonban a Babadookban a címszereplő rém volt a múltbeli tragédia, a feldolgozatlan gyász és az egyedülálló anyaság szimbóluma, A gyermekben az eleinte helikopterszülőként viselkedő anya (aki nemcsak azt tiltja meg gyerekének, hogy kimenjen egyedül a kertbe, de még leskelődik is utána) szemében saját fia válik félelmetessé – hogy a végére persze lelepleződjön az igazi szörny is.

Az ausztrál horrorszenzáció mellett az idei Mihez (továbbá Junghoz és Platónhoz) is kapcsolódó alkotás kevés szereplővel és kevés eszközzel dolgozik, igen finom jelzésekkel éri el, hogy higgyünk is, meg ne is a főhősnőnek abban a kérdésben, hogy a fia nem is a fia. Az ugyancsak a Babadookot idéző epilógus pedig rémségesen hitelesen fogalmazza meg, hogy a belőlünk táplálkozó vagy egyenesen bennünk lakozó szörnyet le lehet ugyan győzni, de attól még az élet egyedülálló szülőként sosem lesz könnyebb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14097