KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Veszett Kutya és Glória

Ardai Zoltán

Öreg este van, ég a világ a boltban, zúg az éji bogár, egy útszélen leálló autóban drogüzér mészárolja le nagy fröcskölve néhány társát. Megérkezik a szolgálat; a vérnyomokat vizsgáló szakértőt kollégái „Veszett Kutyának” szólítják. A szomjazó Kutya hamarosan odébb lép, felfedezi a közeli boltot. Belépése megzavar egy fiatal rablót, aki már épp készen állt golyót ereszteni a tulaj fejébe. Mindezek az események intonációként, egy-két percnyi filmidő alatt játszódnak le. Minden józan nézői számítás szerint félóra múltán Veszett Kutya legalábbis egy vértavacskában kell már úszkáljon, fogait nyalogatva, zölden izzó szemekkel és ezután jönne még csak a java. Az ehhez igazított idegkészültség azonban enyhén szólva is fölöslegesnek bizonyul. A Veszett Kutya hangulati tartása ugyanis nemcsak megbágyad rövidesen, hanem mindvégig egyre puhul, hogy végül egészen szétkenődjék. Veszett Kutyáról kiderül, hogy született jámbor, az egész históriáról pedig, hogy a tiszta rendőrszerelem jogáról szól a förmedvény világban. Ilyen tematika csak szorongatóan jelentős filmekben, és néhány kivételes, istenáldotta giccsben él meg, a „színvonalas” produktumokban csak agonizálni tud. Hiába minden formális feszültségkeltő fordulat, az ereszkedés egyenletes. Tőrőlmetszett tengerentúli kasszasiker-modor, sztárgárda, és mindehhez annyi energiatartalom, mint amennyi annak idején a Lányok, asszonyok és más képes vasúti olvasmányok kisepikai közléseiben robbant.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1263