KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hüvelyk Panna

Harmat György

 

Mesefilm, természetfilm, kalandfilm a Távol-Keletről. Filmforgalmazóink rájöttek, hogy a japánoknál nemcsak a művészfilm terem meg, hanem a rossz és jó, kellemetlen és kellemes, de mindenképpen vérbeli, közönségvonzó kommersz is. A kellemesek közül való ez az Andersen-meséből (Pöttöm Panna) készült rajzfilm, annak ellenére, hogy rajzstílusa híján van minden egyéni leleménynek, s hogy zavaróan igénytelen az édeskés slágerzene-körítés. (Ráadásul a legtöbbször elhangzó dal első négy hangja egy-az-egyben az Óz, a csodák csodája Judy Garland énekelte betétdalából – Over the Rainbow – származik.)

Eleinte túlzottnak tartottam a figurák által sűrűn potyogtatott könnyeket is, míg eszembe nem jutott, hogy gyerekkoromban milyen jókat sírtam Andersen meséit olvasva. A dán meseköltő szellemétől e film érzelmessége éppúgy nem idegen, mint az azt oldó, kedves, karikaturisztikus humor. A komikus ábrázolás csúcspontját a film vége felé egy remek jelenetben éri el, amikor Panna édesanyjának (aki érti az állatok beszédét) a békák pantomimben kénytelenek előadni lánya házasságának történetét, s ebből az egész mese fergeteges paródiája kerekedik ki. A rajzfilm-változat készítői kissé átalakították Andersen történetét, még anakronizmusokat is beleszőttek: az átlagnál alig jobb, de mindvégig szórakoztató filmet hoztak létre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6627