KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Casablanca Cirkusz

Gáti Péter

 

A hazai mozilátogató – más élmények híján – az Olsen banda kalandjait nyúzó filmekkel azonosíthatja csupán a dán filmművészetet. Így ez, a tavalyi dán filmhéten már vetített alkotás mindenképpen kellemes meglepetés. A főszereplőként debütáló Clausen–Petersen duó – hazájukban egyébként sikeres művészeknek számítanak ma már, utcaszínház és lemezfelvételek fémjelzik munkásságukat – saját életének epizódjait használta fel a filmhez: a huszadik századi művészetek kedvenc önkifejezési területére, a cirkusz világába kalauzolnak bennünket. A film nem tesz semmi mást, mint aprólékos, kisrealista módszerrel nyomon követi Charles és Sylvester mindennapjait, mutatványos vándoréletét. A vándorlás, a kényszerűen vállalt otthontalanság mélyen bevésődik emlékezetünkbe.

Charles és Sylvester – miként a hozzájuk csapódó elmebetegnek nyilvánított lány is – sikertelenül próbált a tisztes polgárok normái szerint élni. Fájdalmas élettapasztalat sűrűsödik a háromszemélyes cirkusz működésének alapfilozófiájában: „az embereket meg kell félemlíteni”. Összeütközésük a társadalommal akkor válik véglegessé, amikor idegenek felgyújtják a lakókocsijukat. Munkaeszközükkel együtt hamvad el szimbolikus értékű nagy álmuk, a soha nem látott világszám megvalósításának illúziója is. Útjaik különválnak, de számukra nincs más választás, mint mindent újrakezdeni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6357