KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törekvő tanerő

Harmat György

Rokonszenves és nézhető, ám közepes mozidarabot rendezett Claude Berri, akinek nálunk is bemutatott Az öregember és a gyerek című, 1966-os filmjében Michel Simon játszotta el egyik legjelentősebb időskori főszerepét. A mostani címszereplő a nem túl fiatalon komikus sztárrá lett Coluche, aki jó és természetes ebben a leginkább életképnek nevezhető alkotásban. Gérard, a botcsinálta „tanerő” – ahogy a magyar cím mondja – valóban törekszik: minden nehézség ellenére szeretettel neveli gondolkodásra és toleranciára a gyerkőcöket az irigylésre méltóan tágas, kellemes, csupa-ablak kültelki iskolában. Ahol humoros esetek sorjáznak csipetnyi bánattal. Berri filmje vígjátéknak kissé bágyatag, szomorújátéknak viszont túl könnyed.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/09 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6028