KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

10 dolog, amit utálok benned

Békés Pál

 

10 dolog, amit utálok benned – micsoda ziccer egy ilyen cím annak, aki Gil Junger filmjéről ír. Úgy feladták a labdát, hogy szinte nemtelenségnek tűnik lecsapni.

Persze ne túlozzunk, tíz utálnivalót, egyáltalán tíz dolgot, tíz akármilyen előjelű állítást sem csekélység összeszedni erről a másfél óráról.

Az állítólag a Makrancos hölgy nyomán készült komédiának annyi köze van Shakespeare-hez, mint mosómedvének a mosóporhoz – első hallásra valami, második pillantásra semmi. A szüzsében ugyan mintha nyomokban fölfedezhető lenne némi halvány hasonlóság, hiszen a mogorva Kate (amerikai kisvárosi gimnazista-változat) meghódításának története valamelyest talán hajadzik a Makrancos hölgy alapötletére, de a Shakespeare-hivatkozás inkább csak marketing-ötlet.

Amúgy meg íme: Biancát körülhemzsegnék a fiúk, de zord atyja eltiltja a buliktól addig, amíg mogorva és magának való nővére, Kate csak otthon ücsörög. Bianca bérudvarlót fogad, és beindulnak a párcserékkel dúsított támadások, mígnem Kate szíve behódol.

A tipikus tini-mozi, mely buliról bulira és „jujj-de-cuki-az-a-pasi”-ról „hú-de-dögös-az-a-didi”-re halad a végkifejlet felé, biztos sikerre számíthat a korosztály körében, melyről és melynek készült.

A filmről elmondható nem egészen tíz dolog közül valószínűleg ez a legkedvezőbb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4520