KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az a nap a tengerparton

Roboz Gábor

On Chesil Beach – angol, 2017. Rendezte: Dominic Cooke. Írta: Ian McEwan (saját kisregénye alapján). Kép: Sean Bobbitt. Zene: Dan Jones. Szereplők: Saoirse Ronan (Florence Ponting), Billy Howle (Edward Mayhew), Emily Watson (Violet Mayhew), Adrian Scarborough (Lionel Mayhew). Gyártó: BBC Films. Forgalmazó: Cinetel Kft. Szinkronizált. 110 perc.

 

A 2007-es Vágy és vezeklés sikerfilmje után tíz évig egyetlen Ian McEwan-adaptáció sem készült, 2017-ben azonban mindjárt három is, de csak az egyikhez kötődött a szerző annyira, hogy forgatókönyvírói mellett produceri minőségben is részt vegyen az elkészítésében. A régóta Anglia egyik nemzeti írójának számító McEwan azonos című kisregényén alapuló Az a nap a tengerparton cselekményének központi része alig néhány órát ölel fel egy fiatal szerelmespár életéből, amikor zökkenőmentesen lezajlott esküvőjüket követően magukra maradnak egy szállodai szobában. Őszintén szeretik egymást, nem lappanganak szörnyű titkok a felszín alatt, a nászéjszaka mégis katasztrofálisan alakul, a történet ugyanis 1962-ben, röviddel a szexualitásról való beszéd felszabadulása előtt játszódik, amikor a merev társadalmi konvenciók még jóval több szinten hatottak bénítóan.

McEwan személyes közreműködésének ismeretében cseppet sem meglepő, hogy a film nagyrészt szorosan követi a forrásművet (még a könnyfakasztóbbra hangolt epilógussal sem tér el tőle lényegileg), sőt a sok párbeszédes flashback-jelenettel izgalmasabb élményt kínál, mint a fullasztóan hosszú leírásokra épülő kisregény. A brit produkció sikere ugyanakkor annak is köszönhető, hogy a színház felől érkező rendező, az elsőfilmes Dominic Cooke, és a főszerepekben brillírozó Saoirse Ronan és Billy Howle a szerzőével egyenrangú munkát végez, így egy minden ízében profi melodráma keretein belül tárgyalhatnak egy csak első ránézésre anakronisztikus témát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13980