KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Victor Crowley

Hegedüs Márk Sebestyén

Victor Crowley – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Adam Green. Kép: Jan-Michael Losada. Zene: Jason Akers és Sam Ewing. Szereplők: Parry Shen (Andrew), Laura Ortiz (Rose), Dave Sheridan (Dillon), Krystal Joy Brown (Sabrina), Kane Hodder (Crowley). Gyártó: ArieScope Pictures. Forgalmazó: Wolf Films. Feliratos. 83 perc.

 

Mi sem állhatna távolabb a Démonok között vértelenül is véresen komoly világépítésétől, mint az önfeledt Hatchet-franchise, amelynek rejtélyes módon éppen a negyedik része, a Victor Crowley jutott el elsőként a magyar mozikba. A filmkészítés peremvidékéről támadó Hatchet-filmek az 1990-es évek második felében felfutó posztmodern neo-slasher megkésett vadhajtásai voltak, a sorozat szülőatyja, Adam Green azonban nem a Wes Craven nevével fémjelzett játékos műfaji kommentárok mintájára, sokkal inkább a rajongói tiszteletadás nevében elevenítette fel az 1980-as évek vérben tocsogó hőskorszakát. A 2006-os Hatchet és két folytatása fésületlen humorral operáló pastiche-filmek voltak, melyek egyre komikusabbá fokozott erőszakjelenetekkel és horrorlegendák (Kane Hodder, Robert Englund, Tony Todd) szerepeltetésével állítottak emléket a műfaj kétes értékű klasszikusainak.

Az eredeti trilógia után azonban a negyedik résszel határvonalhoz érkezett a sorozat. Ami már 12 évvel ezelőtt is idejétmúlt volt, az mára, a fontoskodó presztízshorrorok korában végérvényesen azzá vált – így aztán Green a komikus és undorkeltő elemek felerősítése mellett döntött, hangsúlyosabban idézőjelbe téve ezzel a filmet. A mérleg nyelve egyértelműen az ironikus zsánerparódia felé billen: eluralják a narratívát a verbális poénok és a gross out-vígjátékokat idéző mozzanatok, valamint nagyobb szerephez jutnak a Sikoly-filmeket idéző önreflektív gegek is. A cselekményben központi szerepe lesz például egy csapat amatőrfilmesnek, akiknek az az álma, hogy alacsony költségvetésű horrorfilmet készítenek a legendássá vált mészárlásról, persze csak addig, amíg az egyik szereplő nem közli velük, hogy Hollywoodban már öt különböző Victor Crowley-mozit forgatnak egyszerre – szellemes kommentárját adva ezzel az éppen aktuális hollywoodi franchise-őrületnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13851