KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A teljes csoda

Alföldi Nóra

The Wonder of it All – amerikai, 2007. Rendezte: Jeffrey Roth. Szereplők: Buzz Aldrin, Alan Bean, Gene Cernan. Forgalmazó: ADS Service. 82 perc.

A hatvanas éveknél zűrösebb korszakot kevéssé lehet találni az Egyesült Államok történetében, ám a politikai merényletek, diáklázadások, Vietnam és minden hóbelevanc közepette pár hérosz és az amerikai öntudat egészen a Holdig repült – lekörözve ezzel a nagy hidegháborús ellenfelet, a Szovjetuniót, annak a harmincas évek óta futó űrprogramját, Lajka kutyát és Jurij Gagarint.

Az Apollo 11 1969-ben landolt Neil Armstronggal és társaival a földhöz legközelebb lévő égitesten, ahol 1972-ig tizenkét asztronauta taposta a szürke port. Kevés ember van e földkerekségen, aki ne ismerné a Holdraszállás kulturális és tudományos centrifugális erejét, épp ezért tűnhet kissé fantáziátlannak Jeffrey Roth rendező témaválasztása. Mi több, az anyag, gyakorta szájbarágós retorikájával, a NASA múzeum egy szobája loopolt anyagának tetszik, Roth missziója azonban jóval több ennél.

Természetesen sok szó esik a Holdraszállásról (az archív felvételek szépen kollázsolt gyűjteményt alkotnak, és az űrcowboyok negyven–ötven év távlatából értékelik az élményt), a doksi azonban nem merül ki a világraszóló esemény taglalásában, hanem „beszélő fejek”-filmként a program dinoszauruszainak időskori portréját örökíti meg: NASA utáni életét vázolja fel, egy hősként leélt élet tanulságait mutatja be. Roth gondosan blokkokra osztja a matériát – az oktatófilmes íz ellenére munkája érdekes, élvezetes, mértékletes darab, mementója egy korszaknak, melynek hősei időn és téren kívül mozogtak.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10556