KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Variációk szexre

Tosoki Gyula

 People Fucking – kanadai, 2007. Rendezte: Martin Gero. Szereplők: Diora Bird, Callum Blue, Josh Dean. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 87 perc.

Ámulatba ejtő, hogy egyes kortárs rendezők milyen állhatatosan igyekeznek új és újabb színekkel gazdagítani a romantikus vígjáték zsánerét, illetve milyen kitartóan próbálják meg kellemmel és bájjal (Az 50 első randi), vaskos humorral (A 40 éves szűz; Lepattintva), vagy pedig drámaisággal (500 nap nyár) megtölteni a műfaji öntőformákat. A kanadai Martin Gero fesztiváldíjas debütfilmje ott kezdődik, ahol a kortárs romantikus komédiák jobbára befejeződnek. Öt szexuális aktus történetét meséli el, de nem a meztelen testek megmutatására koncentrál, inkább a csupasz tényeket sorolja elő különböző párkapcsolatokban. Mondjuk úgy: Gero a XXI. század elejére megváltozott, deformálódott, elkorcsosult nemi szerepek problémakörében kutakodik. A liezonokat a szereplők (egy expár, egy házaspár, egy egyéjszakás kettős, két barát, valamint egy édeshármas) bénázási hajlamai kapcsolják össze, csöppet Mazursky Bob és Carol és Ted és Alice című klasszikusának modorában, de annál kevésbé hatásosan. A film gyengesége, hogy gyakran nem áll ellen a közhelyeknek, néhol közel óvakodik az ízléstelenséghez, továbbá a második harmadában szűken méri a poénokat, erénye azonban, hogy végeredményben sikerül valamit bemutatnia a mindenkori párkapcsolatok sokszínű teszetoszaságából. Jóllehet az egyes epizódok között jelentősek a színvonalkülönbségek (az édeshármas szál nagyon halovány), számos pillanatában érzékletes a mese (megindító az exek elválásának jelenete, beszédes az egyéjszakás csődör kilépője).

Extrák: Előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10470