KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A dzsesszénekes

Pápai Zsolt

The Jazz Singer – amerikai, 1927. Rendezte: Alan Crosland. Szereplők: Al Jolson, May McAwoy, Warner Oland. Forgalmazó: Fórum Home Entertainment. 85 perc.

 

Az 1920-as évek derekán a Hollywoodban sokáig sereghajtó Warner Bros. vezetőit a stúdió katasztrofális pénzügyi helyzete késztette arra, hogy minden mindegy alapon belevágjanak egy felettébb kockázatos projektbe. A mozgókép történetének első teljes egészében hangos filmjét, a még beszédet nem, csupán kísérőzenét tartalmazó Don Juant (1926) a mozipaloták vetítéseihez szerződtetett zenészek bérének megspórolása céljából vállalták be, majd a fogadtatáson felbátorodva a rendezővel, Alan Croslanddel – és a drága pénzért megvett music-hall színésszel, Al Jolsonnal – leforgattatták a már emberi hangot is tartalmazó A dzsesszénekest.

A dzseszzénekes nem a mai fogalmaink szerinti hangos-, inkább hanggal erősített némafilm, képközi inzertekkel és ennek megfelelő dramaturgiával: a Warner vezérkarát láthatóan-hallhatóan nem lelkesítette túlságosan a pionírszerep, és óvatos duhajként közelített a paradigmaváltáshoz. A történet egy zsidó kántor fiáról szól, aki nem kíván apja örökébe lépni, és a showbusinessben szeretne szerencsét próbálni. A mese csúcspontján a konfliktus kiéleződik, hősünknek ugyanis arról kell döntenie, hogy a világhír reményét kínáló Broadway-fellépést, vagy az apja betegsége folytán kántor nélkül maradt kisközösség szolgálatát választja-e. Mindebben a Warner dilemmája tükröződik, nevezetesen az, hogy a hangnak a szélesebb közönség előtt vagy – mint puszta kuriózumnak – inkább szeparált díszletek között van-e a helye. A konfliktus kompromisszumos feloldása annak az óvatosságnak a jele, amellyel a stúdiófőnökök a hangosfilm médiumát szemlélték, igaz, éppen A dzsesszénekes bombasikere nyomán hamar odahagyták kételyeiket.

Extrák: A hangosfilm nyolcvanadik születésnapjára kiadott kétlemezes DVD gazdag kísérőanyagának kisebb része A dzsesszénekessel foglalkozik, nagyobbik része a hangoskorszak hajnalát mutatja be. Az extrák között találni kommentárt egy hangguru, Ron Hutchinson, illetve a Nighthawks együttes frontembere, Vince Giordano közreműködésével; Al Jolson-rövidfilmet; továbbá dokumentumfilmeket a hang bevezetéséről, a hang népszerűsítését célzó kisfilmeket (ezek közül a Max Fleischer társrendezésében készült darab a legizgalmasabb), és részleteket az Aranyásók a Broadwayn című korai, részben elveszett hangosfilmből.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9218