KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tanú ne maradjon

Gáti Péter

 

Napjainkban a bűnözés nemzetközi tevékenységgé vált. Ezt a tényt az újsághírek mellett a krimifilmekben is szemrebbenés nélkül vesszük tudomásul, főképp, ha nyugati importról van szó. A szocialista országokban készült „bűnöző-filmek” inkább helyi jelenségeket vizsgálnak, s általában külsőségekben hasonlítanak a nyugati produkciókra. Némiképpen meglepetés ezért ez a jugoszláv krimi, amelyben a bűnözés nem ismer országhatárokat, és amely – ez a fontosabb – a műfaj szabályait pontosan betartó profi produkció.

A kasszafúrás mestereiként jegyzett nehézfiúk Bécsben lépnek akcióba. A sikeres vállalkozás után Belgrádban találkoznak újra, kipihenni a fáradalmakat és megvárni, amíg elül a „munkájuk” nyomán támadt vihar. Szorgalmas emberek, tehát otthon sem bírják a tétlenséget. Ekkor lép színre ismeretlen ismerősünk, a jugoszláv nyomozó. Céltudatos, titokzatos és marcona – versenyezhetne bármelyik külföldi kollégájával.

Milorad Laković feszes szerkezetű filmet készített. Minden szereplő, szituáció, zenei motívum a helyén van. Olyannyira, hogy a nézőnek kedve támad pontatlanságok után kutatni. Kegyetlen és elegáns bűnözők, gyönyörű nők, a fegyvert jól kezelő és agyafúrt zsaruk viszik a főszerepet. Igaz, a detektívek kicsit könnyen rátalálnak a helyes nyomra. A színes technika a műfajtól elvárt valósághűséggel adja vissza a golyó lyuggatta véres ingeket, a mérsékelten elegáns szobabelsőket, a feszült és verejtékező arcokat. Izgalmas, színvonalas kommersz-krimit láthat mind az ezeket az alkotásokat kifejezetten kedvelő, mind pedig a vetítésre csak véletlenül betérő mozilátogató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7012