KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A piszkos tizenkettő

Farkas Miklós

 

Robert Aldrich filmjének megkésett bemutatója kapcsán érdemes a könyvet, Nathanson bestsellerét és annak adaptációját összehasonlítani. Érdemes, nehogy a naiv olvasó a regényt követő „pedagógiai hősköltemény”-re számítva üljön be a nézőtérre. És érdemes azért is, mert a film forgatókönyvírói egészen sajátos mentalitással alakították át a történet lényegét, mégpedig olyan körmönfontan, hogy a cselekményen alig változtattak.

A regényben Reisman amerikai századost a világháború idején különleges feladatra kérik (!) fel: szedjen össze tizenkét, részint halálos ítéletük végrehajtására, részint több évtizedes börtönbüntetésük letöltésére várakozó foglyot egy angliai katonai börtönből, s próbáljon meg ismét embert faragni belőlük. Mindezt kísérleti céllal! A tizenkét kiszemelt rab kívül-belül piszkos; csapatuk paranoiás, őrült, aberrált, mindenre elszánt csőcselék, a legmocskosabb, legocsmányabb bűnök terhelik lelkiismeretüket, már amelyiknek van. Nathanson művének hatszáz oldala pszichológiai hitelességgel, lebilincselően meséli el, hogyan válnak – úgy-ahogy – ismét önmagukat és egymást becsülő emberekké, formálódnak közösséggé.

A filmváltozat 1967-ben készült, és ahhoz a kissé nacionalista vonulathoz tartozik, amelyet nálunk például A halál ötven órája, A Telemark hősei vagy A Crossbow-akció képviselt. Mint azoknál, a lélektani motívumok ebben a szuperprodukcióban is a háttérbe szorultak. Aldrich századosa afféle szupermen, aki büntetésből lesz a Piszkosok kiképzője (merthogy nem tisztelt sem embert, sem feljebbvalót). A film tizenkettője megtévedt, de alapjában belevaló, igazi rágógumicsócsáló, flegma, hős amerikai katona. Aldrich tehát nem sokat időzik az „emberfaragás” kevéssé látványos részleteinél, hamar letudja a regény első ötszáz oldalát. Ami őt érdekli: miként tör borsot a százados és időközben elitté vált alakulata egy pojáca ezredes orra alá, majd pedig miként tesznek – hatalmas vérveszteség árán – eleget feladatuknak. (Ez a rész a könyvben egyébként 11 oldalt tesz ki, egy szikár katonai jelentés formájában!)

Mindezek persze csak a remek regény olvasása után merülnek fel a nézőben. Ha elfogadjuk azt, hogy A piszkos tizenkettő nem Nathanson regényéből, legfeljebb annak nyomán készült, egy izgalmas, szórakoztató, látványos kalandfilmen szórakozhatunk. (Lee Marvin, Telly Savalas, Donald Sutherland és más világsztárok mellett az egyik főszereplő egyébként John Cassavetes!)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6383