KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Farkasverem

Faragó Zsuzsa

 

A film egyik gengszter főhőse (Szabó Gyula mélybarna, „jóember” szinkronhangján szólal meg) szinte az utolsó pillanatokig megőrzi a néző rokonszenvét, s csak a történet végére lesz világos elvetemült múltja és jelleme. Ez szinte az egyetlen meglepetés és drámai feszültséget kiváltó momentum Bolotbek Samsijev krimijében. Egyébként a néző tanácstalan – a puszta történet megértése is komoly feladatot jelent. A rendező felbontja az időt, jelent múlttal ütköztet, de az időváltások közben elveszíti a cselekmény fonalát. Az üldözések izgalmában Samsijev láthatóan két világot szembesít: az évszázados kirgiz hagyományokat a huszadik századi gengszterizmussal, a megszokás rendjét a Szovjetunió törvényeivel. Az emberi dráma, ami a főhős életét feszíti: gyermeki hálával tartozik egy fenséges nyugalmú öregembernek, aki ezt a hálát kihasználva érzelmileg zsarolja őt, s törvénytelenségre kényszeríti. Ám ezt a drámát a film sajnos csak jelzi, a rendező a történet bonyolításával bajlódik, a néző pedig unatkozik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/03 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5889