KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kicsi, de szemtelen

Baló Júlia

 

A szeméből is bor folyik, gutaütés előtt áll, túlzottan pirospozsgás Torquato, az öreg herceg. Rangja, kiürült palotája, adóssága sújtja a lényében is elegáns urat, aki dühödt szónoklatokba kezd, ha „szomjas” reggel vagy este –, csapkod, szentségei, ha csak teheti. Leginkább a kora hajnali órákban borul el az agya, amikor a fogdából váltja ki hűséges inasa, az arisztokraták világába vágyó asztalos legény, Francesco. A herceg cinikus és szellemes; és aki játssza: Vittorio Gassman. Ragyogó epizódalakítás, emiatt érdemes megnézni a filmet, amely másrészről hosszú, de unalmas.

A főszereplő Francesco, az asztalos legény, ahogyan az utca népe titulálja: Ék gróf. Nos, az ő bárgyú képeskönyvében vánszorog a történet, amelyben látható egy-két fess hölgy, néhány hasraesés, hintók és paloták, szép ruhák és egy oroszlán. Szerelmek, kalandok, halál. Halál: az idős herceg és Francesco apja eszik végig a fiú párbaj küzdelmét. Egyre jobb falatokkal nyugtatják magukat, egészen végső nyugalmukig. Ők már az örök vadászmezőkön, de a történet folytatódik. Bosszú és igazságszolgáltatás, csalás és árulás: teljesen mindegy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5803