KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálforgás

Sárközi Dezső

Míg Magyarországon a hamis számlakönyvnél, az Austrialottónál és az ÁFOR-kutaknál kezdődik a „Carrier” (akár motorolaj formájában is), addig a filmes Amerikában bárhol.

Például a táncparketten (Dirty Dancing), a Wall Streeten (Tőzsdecápák) vagy csak egyszerűen a Streeten (Pretty Woman). Ugyanilyen gyors karriert láthattunk Rockytól a ringben, vagy a Baseball-bikáktól a gyepen. Most éppen a jégre visznek. A hősnő, Kate, egy nem éppen kontárul csiszolt alakú lány, akit leginkább kedélye-szeszélye akadályoz meg abban, hogy partnert találjon magának – a műkorcsolyában. Mígnem orvos-edzője – a jónevű Anton Pamchenko – önkényesen összepárosítja a szemsérülése miatt lecsúszott hokibajnokkal.

Ahogyan egy hegesztőlányból a pennsylvaniai balettintézet növendéke lehet (Flashdance) vagy az utcán strichelő butuska lányból dúsgazdag feleség (Pretty Woman), ugyanilyen természetes módon válik a nagy melák jégkorongozóból flitteres ruhás műkorcsolyázó. Senki sem csodálkozhat azon, hogy a páros, ha sok-sok veszekedés után is, rövid idő alatt eljut az Albertville-i olimpiára.

A műfaj dramaturgiája szerint a sikerhez boldogság jár, a filmhez heppiend. Mindezt rendben megkapjuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=564