KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négykezes géppisztolyra

Turcsányi Sándor

Gengsztervilág Magyarországon. Na persze csak a moziban. De ott amerre a szem ellát, csupa nagymenő. Most épp Lucky Luciano pályájának a húszas évekre eső, tehát korai szakaszát van módunk behatóan tanulmányozni. Megtudhatjuk, milyen nehéz a pályakezdők élete. Ki gondolta volna? Az amerikai mozi egyik újabb törekvése a tyúktolvajokat már csirkefogó korukban bemutatni. Azt már láttuk, mennyit kellett szegény kölyök Billynek fáradoznia, míg a fejére kitűzött pár dolláros vérdíj valahogy megalapozta fényes (mozi) karrierjét.

A Vadnyugat fiai most New Yorkba költöztek, vagy negyven évvel későbbre. Szokásaik viszont mit sem változtak. Az nevet utoljára, aki először lő. Még az erőszak is hamvas bájt kap, ha ifjak eszközlik. Volt már ifjú Einstein is, most pedig mészárosok inaséveit élvezhetjük, a gengszterfilmek mesebeli négyes számának jegyében. Gondoljunk csak a négy érinthetetlenre, kik magával a nagy Al Caponéval szálltak szembe. Itt meg négy a mobster. (És ha más nem meri, én elárulom a magyar cím muzsikus lelkű megálmodójának, hogy a négykezest – hacsak nem játékautomatán, azaz félkarú rablón – ketten játsszák.)

Luciano mellett föltűnik Bugsy Siegel is, aki Las Vegas megalapítása után nyilván a filmiparban is szerzett némi érdekeltséget, hiszen ma már a budapesti mozikban is jól körül kell néznünk, ha el akarjuk kerülni. Életének igaz történetét a megkapóan leleményes című Bugsy regéli el. Aki pedig másra vágyik, be kell érje pár másodperccel. Figyelje a papot, Seymour Cassel az. „Minnie Moore, Minnie Moore.” Egyébként meg: God bless you, Mr. Robinson (Edward G.)!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/04 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=542