KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A rekord

Gáti Péter

 

Rekordot dönteni, a világon a legjobbnak lenni valamiben – tiszteletre méltó célkitűzés. A csúcsteljesítmények iránti olt-hatatlan vágy majd mindany-nyiunkban ott munkál. A mérhető teljesítmények hagyományos területe, a sport, azonban nem mindenkinek megfelelő terep képességei és tehetsége kibontakoztatásához. A vágy, hogy a figyelem középpontjába kerüljünk, a másiknál mindenáron különbek legyünk – értelmes célok hiányában – sokszor meghökkentő kifejezési formákban ölt testet.

Daniel Helfer filmjének hősei is joggal szerepelhetnének a különös világrekordokat számon tartó annalesekben. A két fiatalember műsoros videókazetták kalózkópiáit árulja üzletében. Míg szállítójuk le nem bukik. Az anyagi csődtől csak egy eredeti ötlet mentheti meg őket. A távtévézés ugyan ostoba és oktalan produkció, a tömegeket hatalmában tartó „légszomj” (és a tévékultusz) mégis sikert ígér.

A rendező sajnos megelégedett annyival, hogy bemutassa az egyszerre abszurd és tragikusan felesleges vállalkozás gyötrelmes stációit. Így a közel 240 órát – egészen az eszméletvesztésig – a képernyő előtt töltő fiatalember groteszk „világcsúcsa”, ez az akarat diadalának kikiáltott cirkuszi attrakció csak elborzasztó különcség lehet a néző szemében. A céltalanságból, feleslegességből ilyesfajta pótcselekvéssel kitörni próbáló személyiség drámájának bemutatása – mint valódi művészi feladat – beváltatlan ígéret marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4938