KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Állj, vagy jövök!

Korcsog Balázs

 

Az utóbbi hónapok akciófilmjei közül a Briliáns csapda és A Thomas Crowne-ügy története is a műkincsrablás körül bonyolódik – a műfaj egyik legújabb opusa, az Állj, vagy jövök! szintén ezt a témát járja körül, az irány ezúttal Los Angeles. A filmben azonban LA korántsem az angyalok városa, hiszen a metropolisz alvilági életébe, rabló- és tolvajvilágába csöppenünk. Ám a film a város rendőr- és rablóvilágát nem pusztán az akciófilmek szokványos – látványos, izgalmas és fordulatos – módján dolgozza föl, hanem – önmagát sem komolyan véve – akcióvígjátékként ábrázolja, s ez a produkció legfőbb erénye!

A film története egy értékes drágakő elrablásával kezdődik, amit rabló hősünk, menekülés közben egy épülő irodaházban rejt el. Később derül ki, hogy az épület a Los Angeles-i rendőrség irodája lesz, így be kell épülnie a rendőrnyomozók közé, hogy a gyémántot visszaszerezhesse. Így is lesz, és nemhiába mondják, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr – belőle is egykettőre szuperzsaru válik, ő lesz a rendőrfőnök szeme fénye és a rendőrség büszkesége.

A film cselekménye ettől kezdve két szálon fut: a rabló keresi a gyémántot az irodában, miközben bravúrosan oldja meg a rá bízott bűnügyeket. A rendőrségi epizódok és a briliáns keresésének váltakozása után a film végső akciósorozatában a két cselekményszál egymásba fonódik: hősünk leszámol a legádázabb bűnözőkkel és – visszaszerzi a gyémántot is. Lelepleződik, ám kollégái futni hagyják: irány Mexikó!

Az egész film – az akcióvígjáték műfaji sajátosságaiból adódóan – a helyzet- és jellemkomikumra, s gyakorlatilag egy főszereplős produkcióként Martin Lawrence alakítására épül, a la Bad Boys – mire jók a rosszfiúk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4638