KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Donald Siegel (1912–1991)

N. N.

 

Don Siegel igazi B-szériás rendező volt. A szónak a régi hollywoodi értelmében, kézműves. Nem a „magas művészetet” választotta, hanem krimiket, akciófilmeket forgatott. Csakis egyedi darabokat készített, kínosan ügyelt arra, hogy filmjének minden beállítása eredeti legyen. Kedvenc figurája a flegma és ironikus kalandor először A nagy átverésben (1949) jelent meg, Robert Mitchum megformálásában. A Lázadás a 11-es cellában (1952) az amerikai börtönviszonyok nyugtalanító látlelete. A közellenség (1957) a gengszterfilm sémáit újította meg. A testtolvajok inváziója (1957) pedig egy fasisztoid falanszter látomásaként haladta meg a McCarthy-korszak tendenciózus fantasztikumát. A 70-es években új hőst talált magának Clint Eastwood személyében (Dirty Harry). A legendás B-szériás rendező meghalt, marad hát az új hollywoodi A-széria; a technika monstruózus unalma.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4190