KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A stanfordi börtönkísérlet

Pápai Zsolt

The Stanford Prison Experiment – amerikai, 2015. Rendezte: Kyle Patrick Alvarez. Szereplők: Billy Crudup, Olivia Thirlby, Michael Angarano. Forgalmazó: GHE-Bontonfilm. 122 perc.

 

Az 1971-es híres-hírhedt stanfordi börtönkísérletben véletlenszerűen kiválasztott, hétköznapi emberekkel modelleztek fegyházbeli interperszonális viszonyokat, ám hat nap után a programot le kellett állítani, ugyanis mind az őröknek kiszemelt, mind a foglyoknak megtett személyek annyira beleélték magukat a szerepükbe – előbbiek elvadultak, utóbbiak szervilissé lettek –, hogy totális anarchia fenyegetett és életek kerültek veszélybe. A kísérlet csak egy újabb, immáron tudományos, igazolását adta, hogy ember embernek farkasa, és bebizonyította, hogy az átlagember szörnytettekre képes, ha felhatalmazzák rá.

A hideglelős sztori már a hetvenes években mozgóképes feldolgozást ihletett (Carlo Tuzzi: La gabbia – A ketrec), de a történetet igazán az ezredfordulón fedezték fel a filmkészítők. Számos televíziós változat mellett a stanfordi események által inspirált mozifilmek is születtek – egy kiváló német (Oliver Hirschbiegel: A kísérlet), majd egy enerváltabb amerikai változat (Paul T. Scheuring: A kísérlet) –, továbbá dokumentumfilmesek is merítettek belőle (lásd például Errol Morristól az iraki Abu Ghraib börtönben istenkirálykodó amerikai katonák motivációit kutató Parancsra tettük – Standard Operating Procedure-t).

Hinnénk, ilyen előzmények után már csak nagyon jó okkal érdemes a téma újabb játékfilm-feldolgozásába fogni, és valóban: Kyle Patrick Alvarez mozija éppen a kudarcával bizonyítja ezt, igaz, apró újítást jelent benne az egész vállalkozást levezénylő Philip Zimbardo lelkivilágának vizsgálata. Jó ötlet annak a folyamatnak a bemutatása, ahogy a doktor a kísérlet szervezőjéből annak résztvevőjévé válik, hiszen tudósi kíváncsiságától hajtva szép lassan az őrök felettes énjeként kezd működni, és ördögi Cipollaként vesz részt a manipulálásukban – következésképpen a rabok terrorizálásában. Mindezzel akár újszerű nézőpontot is biztosíthatna Alvarez direktor, csakhogy nem következetes és nem ás elég mélyre, Zimbardo lelki tusájának analízisét rendre a börtönterror közhelyparádéjával keveri. Filmje képi világa is éppen olyan, amilyenre számítani lehet, operatőre, Jas Shelton hideg neonnal világít, vagy alulexponált képeket használ, sok közelit vesz, és jobbára kézből dolgozik. Szimpatikus megoldás viszont a produkcióban, hogy Zimbardót egy nő – az egész film egyetlen női szereplője – döbbenti rá arra, mit is művel, és rángatja ki tudósi elefántcsonttornyából.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13064