KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tökéletes világ

Turcsányi Sándor

Sodrófával várni haza apát. Szakócával fejbe sújtani anyut. Arról beszélni, hogy tegnap a pohár és a szomszédasszony fenekére néztem. Káromkodni. Erre, és sok más dolgokra mondjuk azt, nicht vor dem Kind! De lehetséges egy másik megközelítés is: ne törődj vele, Ödönke, te csak adogasd a töltényeket! Körülbelül ennyiben foglalható össze Clint Eastwood és Kevin Costner közös munkájának eszmei mondanivalója. Kevin Costner, az alsóprofi hős aligha ismerheti polgári családok német nyelvű fordulatait. Éppen ezért egy gyerek előtt követi el a fentiekhez hasonló huncutságait. Ráadásul futás közben, tehát még azt sem tudhatja, hogy barázdált arcú üldözője (Clint Eastwood) nem ismer bocsánatot. Többek között egyik áldozatát fenyegetések és ütlegek sorával kívánja rábírni arra, hogy ezentúl szeresse a gyerekeket. Nem csoda hát, ha a pajkos gyermek erre föl jól hasba lövi. Ilyen az élet.

Szokásunktól eltérően most a jelmeztervező munkáját is kivizsgáljuk. Kopott farmer, felgyűrt rövid ujjú (sic!) fehér póló és kockás ing (hogy van-e baseballsapkája vagy nincs, azt már elfelejtettem) a hős kiszerelése. Fussel professzor tudományos munkásságára és elmélyültségére lenne szükségünk ahhoz, hogy eldönthessük, ez a lehetetlen maskara vajon az amerikai kisváros ifjain avagy a filmvásznon volt-e először látható. Az üldözőknek így könnyű a dolguk, nincs szükség személyleírásra, egy tipikus B-szériás mozihőst kergetnek.

A filmrendező, Clint Eastwood elérve a szakma csúcsára immár megengedheti magának, hogy merész kísérletezgetésekbe fogjon. Experimentális művében a hősnői státusz kiiktatásával próbálkozik. (Hacsak az ábrándos tekintetű alrendőrt nem tekintjük annak.) Mire a film lassú menetelése addig elér, hogy Clintünk rájön, van bocsánat, akkor már késő. A hős halott, a néző alszik.

Az ízléstelenség ily felhőtlen volta láttán egy halk, s tudom, hiábavaló kérés a forgalmazóhoz: könyörgöm, ne a gyerek előtt!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1130