KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A zátony

Sepsi László

The Reef – ausztrál, 2010. Rendezte: Andrew Traucki. Szereplők: Damian Walshe-Howling, Adrienne Pickering, Zoe Naylor. Forgalmazó: Budapest Film. 85 perc.

Az ezredforduló óta a tömegfilmes óriásszörnyek elsõszámú élõhelyét a televíziós trashfilmgyárak jelentik – élen a SyFy Channel évrõl évre bizarrabb crossovereivel –, míg az angolszász mozis fõsodor néhány poszt-9/11-es traumafilm (A köd, Cloverfield) kivételével lényegében negligálta a témát. Mindezzel párhuzamosan a függetlenfilmes szcéna rátalált a hetvenes évek ökohorrorjának hagyományaira és a Nyílt tengeren trendindító kamaradrámája óta számos pályakezdõ alkotó folytatta a modernista zárt szituációs drámák és a természeti fenyegetések attrakciós mozijának összeházasítására tett kísérleteket. A lényegében egy mangrove-fán játszódó Halál a mocsárbannal indult Andrew Traucki második filmjével sem hagyta el a megkezdett utat: az eleve tájközpontú ausztrál exploitation alapvetéséhez, a Véres hétvége címen nemrégiben remake-elt Long Weekendhez igazodva.A zátony ezúttal egy farkaséhes fehér cápa elé veti magánéleti feszültségekkel teli mikroközösségét, hogy aztán bergmani szenvtelenséggel vigye vászonra az érzelmi és fizikai kelepcébe került hõseinek vergõdését. A látszólag teljességgel inkompatibilis zsánerek találkozásában „a félelem megeszi a lelket” kegyetlen kulcsmondata jelenti a közös nevezõt: a mocsármélyen ólálkodó krokodilok, lerobbant Ford Pintókat ostromló bernáthegyik és a végeláthatatlan óceánban ragadt párocskákból csemegézõ cápák egytõl egyig az érzelmi döntésképtelenség fenyegetõ megtestesülései, amelyek végül nem csupán azokra csapnak le, akik határhelyzetbe kerülve csak bénultan lubickolnak, de azokra is, akiket társaik így magukkal rántanak. A Véres hétvége és a Halál a mocsárban után Traucki mozija újfent egy zátonyra futott párkapcsolat tragédiájával erõsíti az ozploitation egzotikus szubzsánerét, titokban tartott terhesség és kapcsolatmentõ nyaralás után egy szakítás utáni huzavona résztvevõit tesztelve a természet lágy ölén.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10774