KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sabine, 7 éves

Farkas András

Árvalány bolyong Berlin utcáin, csalhatatlan érzékkel lel rá magányos vagy elveszett emberekre, s miközben minden árvaságra emlékezteti, szőke tündérként röpdös a mindennapok flasztere fölött, és csodálatos átváltozáson megy át: a szeretet gyermeki zsarnokából az érzelmi kisajátítás képtelenségét belátó „érzelmi demokrata” lesz.

Az állami gondozott (nevelőnője születendő gyermekére féltékeny) Sabine önkéntes hányódása, majd megtaláltatása, a kizárólagos szeretet lehetetlen mivoltának felismerését, ennek konfliktusait példázza, egyúttal a döntés és választás magányát, a hatványozott árvaságot s ugyanakkor azt, hogy le kell és le lehet küzdeni a kivetettség, a megalázottság érzetét. Ezzel Sabine szelíd kálváriája messze túlmutat a gyerekfilmeken vagy a könnygázhatású árvasztorikon, mert erkölcsi axiómaként hirdeti meg – nemcsak a gyerekeknek... –, hogy mindenki maga fedezze föl a maga univerzumát, hogy ne mások mondják meg, kicsoda ő; hogy maga kérdezhessen rá: ki látott engem... Így nem pusztán a hála érdemtelenül kötelező kényszere gyűrhető le, hanem a megértés nehéz képessége is elsajátítható. A Sabine... szép és „keserédes” mese a kölcsönös tolerancia megtartó hatalmáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6466