KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elfelejtett dallam, fuvolára

Kovács András Bálint

 

Sokféle társadalmi szituációt jelképezett már szerelem a művészetben, nem csoda, ha Rjazanov új kádernyúzó értelmiségi filmjében a peresztrojka konfliktusai jelennek meg a szerelem rózsaszínű köntösében. A film részben társadalmi bohózat, amelyet nálunk Bacsó Péter szokott csinálni, részben kutyaközönséges szerelmi háromszög-történet, mégpedig a régivágásúból: hivatali főnök, plusz alá beosztott kis ápolónő, kontra társadalmi rangot reprezentáló, hatalmas apóst jelentő feleség. A rádióból közben – mutatis mutandis, akárcsak egy későkádárkori merész magyar történelmi rémfilmben – állandóan szól a peresztrojka, hogy el ne felejtsük, politikai jelentésű szerelmi történetről van szó. Hősünk határozatlan alak, amolyan gyenge szem a fejlődés kerékkötőinek erős láncában, aki engedne is a glásznosztynak, meg félti is tőle a kenyerét. Ám a szerelem erős úr, és szegény bürokratánk, nem tudván választani felesége és szeretője, hivatali rangja és lelkiismerete között szívinfarktust kap, és már-már meghalna, ha nem lehelné rá életadó csókját Lida Peresztorkovna, hogy elkárhozott szerelmét visszahozza az utolsó ítéletre várók szomorú gyülekezetéből, ahová a film a szó szoros értelmében el is kíséri.

Rjazanov igazi kurzusfilmet készített, néhány szürrealisztikus látomásbetéttel, amelyek kifejezetten érdekessé, mi több, realistává is tehették volna a filmet, ha nem volnának csupán illusztratívak és primitíven ironikusak. Így a film pusztán illusztrációja egy sablonszerű társadalmi képletnek, melynek hallatán az értelmiség éljenez, Gorbi jóindulatúan bólogat, a káderhad az öklét rágja és revolveréhez kap. „Habár fölül a gálya /S alul a víznek árja/ De közbül a káderek /Na, akkor ki az úr?”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5496