KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tanmesék a szexről

Szemadám György

 

A maga módján kuriózum ez a film. Meggyőződésem ugyanis, hogy Siklósi Szilveszter opuszát a magyar filmgyártás egyik örök mélypontjaként fogja számontartani a hálás utókor. És nem csak szakmai, de erkölcsi tekintetben is. No nem! Nem azért, mert botrányos szex-attrakciók zajlanak a vetítővásznon. Éppen ellenkezőleg: mert becsali – és megtévesztő – cím mögött két olyan vértelen történetke húzódik meg, melyekben a legilledelmesebb és legunalmasabban „aktuális” közhelyek szólnak nem a szexről, hanem a szexuális nyomorról. Erkölcstelennek tartom ugyan az utóbbi évek szexiparának giccsáradatát, mely oly jól kezelhető eszköz a tömegember-termelés futószalagján, de még ennél is visszatetszőbb számomra, ha az erre kondicionált-deformált ember még a neki járó húskonzervet is üresen kapja kézbe. Mert miről is szólnak a történetek? Egy vidéki tanítónőről, aki felismervén az önálló lakáshoz jutás reménytelenségét, s feltételezhetően elunván a parkok sötétjében való szeretkezések kényelmetlenségét, hétvégi kurvának szegődik el egy elegáns szállodába, illetve egy fiatal házaspárról, akik hasonló indítékokból beköltöznek egy tanács hivatali helyiségébe, ahol az alkalmi szeretkezések lehetősége fejében kiváló munkát végeznek. Az első történet ugyan kiváló üzleti érzékkel tapint rá arra a tényre, hogy a „legősibb női foglalkozás”-nak hazudott pálya, mondhatni a „társadalmunk érdeklődésének homlokterébe” került (lásd: a Zalatnay–Cicciolina jelenséget, illetve a K1, K2 és Kn filmek sorozatát), s hogy lassanként a legmagasabb presztízsű tevékenységek egyikévé válik, ám egészen sajátos módon egy Altay Margit-leányregény édelgésével és szemérmességével teszi ezt elfogadhatóvá. Az Eszenyi Enikő-alakította főhősnő testéből egy centiméternyivel sem látszik több a filmben, mint amit egy strandon láthatunk, megkímél minket a film a hétvégi munkavégzés mégoly esztétikus tálalásától is, csupán azt érzékeljük, hogy ez a vidéki tanítónő elegáns étteremben vacsorázik, jóképű férfiakkal – akik minden szempontból felülmúlják nutriaszar-szagú és kissé mulya szerelmét –, s annak fejébe, hogy nylonharisnyáját ügyesen tudja a kristálycsillárra dobni, reggelente kemény valutával díszített éjjeliszekrény mellett ébred, egy drága szállodában. Hát van épeszű magyar honleány, aki ne irigyelhetné ezen idilli életéért? A másik történet is oly könnyeden, oly könnyes-mosolygós ártatlansággal sorolgatja a bohó fiatalság lakáshoz jutásának (egymáshoz jutásának) problémáit, és a nem kevésbé bohókás hivatali élet furcsaságait, hogy az ember önkéntelenül is arra gondol: hátha csak az a baja ennek az országnak, hogy nincs elég humorérzéke, s nem tudja a dolgait könnyedén venni. Hisz végül is minden rendben megy: a szituációk állandóan ismétlődnek, ezért aztán rend van, és ugyanazért ez a film is olcsó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/08 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5453