KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kis vonatrablás

Havas Fanny

 

Az Osztrák-Magyar Monarchia délkeleti végein, a dalmát hegyek között még a bicikli is csodaszámba ment, nemhogy a vonat vagy a pokolgép. Ha a filmen nem jelennének meg szép sorjában a XX. század jellegzetes relikviái (az automobil, a mozi, a prefasiszta-anarchista terrorista, a bolsevikok elől menekülő orosz arisztokrata stb.) akár azt is gondolhatnánk – némi túlzással persze –, hogy igazi múltszázadi históriával van dolgunk, olyannyira avitt, hogy ne mondjam, elmaradott az a szellemi és tárgyi közeg, amelyben a cselekmény játszódik. De hát a Balkánon vagyunk, s erről – hála a rendező körültekintő gondoskodásának – egy pillanatra sem feledkezünk meg vetítés közben. Csodák csodája (vagy mégsem ?), Balkán ide vagy oda, már az első percektől roppant ismerősnek tetszik ez a békebelien kedélyes, olajozottan nem működő, szalonzenére andalgó, olykor pálinkagőzösen virtuskodó társadalom, amelyben még az útonállók sem úgy funkcionálnak, ahogy az jóravaló, tisztességes útonállókhoz illenék, hogy a csendőrökről már ne is beszéljünk. Ahogy esik, úgy puffan – még a golyó is. Ha nem talál, hát nem talál. Itt minden mindegy. Az igazán váratlan fordulat akkor következik be, amikor egyik pillanatról a másikra összeomlik a Monarchia és kikiáltják a királyságot, minek következtében a pandúrok és rablók között gáláns hely- és szerepcserére kerül sor. Az új felállás persze a lényegen mit sem változtat a köztük fennálló korrupt egyezség érvényben marad. A film az ismert és kedvelt amerikai, illetve olasz westernek középkelet-dél-európai, keserűen ironikusra hangszerelt parafrázisa. Mentes mindenfajta nosztalgiától és romantikától, viszont bővelkedik fanyar humorban. Hogy mégsem ragad magával, az elsősorban a lagymatag balkáni tempón múlik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5244