KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A philadelphiai zsaru

Létay Vera

 

Nem hiszünk a fülünknek. Lehet, hogy nemcsak a magasrangú pártfunkcionáriusok, a vörös zománcú húsosfazék jóétvágyú merítgetői körében honos a korrupció, a hatalmi összefonódás és visszaélés, a boldog piacgazdaság Philadelphiájában is előfordulhat ilyesmi? Nem ideológiai propagandafilm, de a megszokott szerkezetre járó piff-puff zsarufilm állítja ezt, nem a politikai avantgárd, hanem a meghitten ismerős, izgalmas fordulatokkal zajló ribillió rendőrbecsületről és el-vetemültségről. Ezerszer látott trükkök a kábítószer-kereskedelem leleplezésére, csak most éppen fekete-fehérben előadva. Mármint színes filmen, fehér rendőrrel a feketék között.

A társadalmi egyenlőség elvét a gyakorlatban naivul alkalmazó, frissen végzett ifjú rendőrt móresre tanítják oda-föntről: a legsötétebb négernegyedben osztják be szolgálatra. Szappanillatú üdeségét, a szupermarket legjobb minőségű after-shave-je kölcsönözte magabiztos vonzerejét hamar elveszíti, itt nehézsúlyú bűnözőkkel nehézsúlyú rendőrök szállnak szembe. Hiába fújja a szolgálati szabályzat pragrafusait, a mocsok és vér tantárgyából van még mit tanulnia, s ő eminens diákként teljesít, a rasszizmus előítéleteitől is ártatlanul. Sokat tapasztalt, fekete bajtársai úgy bánnak vele, mint fajtiszta, lelkes kölyökkutyával, oltalmazzák, de azért hagyják játszani. „Fekete, fehér, igen, nem, mit vettél a pénzeden?”

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4726