KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mélyvíz

Varró Attila

 

Az Elisabeth Sanxay Holding név első pillantásra egy hongkongi vegyesvállalathoz is tartozhatna, valójában azonban az Egyesült Államok egyik legkitűnőbb női bűnügyi íróját takarja, akinek 40-es években készült regényeit többek között Raymond Chandler és Patricia Highsmith is igen nagyra becsülte. A jellegzetesen noir-témákra szakosodott szerzőnő művei sajnálatos módon kevésbé bizonyultak vonzó alapanyagnak a filmvilág számára, mint a Marlowe-esetek vagy a tehetséges Mr. Ripley történetei: egyetlen jelentős moziadaptációja az 1947-es Blank Wall (Üres fal) alapján készült Óvatlan pillanat, amelyet Max Ophüls rendezett rövid hollywoodi tartózkodása kevésbé szerencsés közjátékaként. A sötét, klausztrofób thrillerből a francia rendező saját szájízéhez igazítva pasztell-tónusú melodrámát forgatott, amelynek láttán csak sajnálkozhat a néző, hogy a filmmogul Selznick Holding helyett a jóval érdektelenebb Daphne du Mauriert választotta Hitchcock amerikai bemutatkozásához.

Annál nagyobb szerencse, hogy az ezredfordulós újrafeldolgozás a Highsmith-filmtervük kudarca után hasonló tapintású alapanyagra vadászó McGehee-Siegel alkotópároshoz került. A Varrat remekbeszabott neo-noirjával debütáló duó kezében a Holding-mű eredeti fényében ragyog fel: az írónő puritán képei, tömör leírásokra épülő stílusa és precíz suspense-technikája híven tükröződik vissza az elkészült film hűvös, visszafogottságuk ellenére mégis lenyűgöző erejű képsorain. Bár a rendezők jelentős tartalmi módosításokat hajtottak végre forgatókönyvükben (a kaliforniai helyszínből nevadai lesz, az anyai védelemre szoruló, önfejű csitriből pedig homoszexualitását titkoló kamaszfiú), ezek inkább gazdagítanak, sem mint rontanak a feldolgozáson; a nem kifejezetten a tipikus hollywoodi anyaképbe illő Tilda Swinton választása pedig igazi telitalálat a főszerepre. A Hetedik, vagy a Memento posztmodern noirjai felől nézve a Mélyvíz talán avítt bűnügyi melodrámának tűnhet, de az idei multiplex-kínálatban mindenképp ritka és üde színfolt, kellemes időutazás Douglas Sirk és a Mildred Pierce fénykorába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3545