KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Suzhou-folyó

Varró Attila

 

Sanghaj népes kikötővárosa több mint harminc esztendőn át számított a bűnözés és a filmgyártás központjának Kínában – nem véletlen, hogy szűk sikátoraiban játszódó hazai mozidarabok legtöbbször ódivatú gengszterfilmek. Így hát azon sincs mit csodálkozni, hogy a Nagy Fal mögött korábban ismeretlen műfajnak számító neo-noir sem Pekingben ütötte fel fejét. Amit Los Angeles jelent a fekete filmnek Máltai sólyomtól Szárnyas fejvadászig, Alkony sugárúttól Szigorúan bizalmasig, azt kínálja a lüktető, ezerarcú Sanghaj újszülött zsánerének és a hatodik generációs rendezőknek, akik neves elődeiknek hátat fordítva főként modern, nagyvárosi drámákkal célozzák meg a közönséget. Lou Ye az új nemzedék külföldön kevésbé ismert tagja, sikereit mindeddig hazai tévéprodukcióinak köszönhette, köztük egy rendhagyó, tízrészes sorozattal a főváros árnyoldalairól (Super City): második nagyjátékfilmjében rejtélyes szerelmi háromszög-történetet mesél, amely ezredvégi noir-köntöse ellenére, karcos melodrámaként vagy urbánus kísértethistóriaként egyaránt nézhető.

A Suzhou folyót Csang Ji-mou Sanghaji maffia című, 1995-ös gengszterdrámájával összevetve pontos képet kaphatunk a pekingi filmakadémia két prominens rendezőcsoportja közt tátongó generációs Grand Canyonról: mintha Lou inkább Wong Kar-vai vagy Tsai Ming-lian magánkurzusain tanult volna filmkészítést. Szédülést idéző misztikus alaptörténetét trükkösen kibontott háromszintű flashbackben, borongós narrátorhanggal gyónja fülbe; szubjektív kamerája színtelen, kaotikus mikrokozmoszban kószál; lepusztult főhősei az alvilág határszélén imbolygó kilátástalan outsiderek, valamint egy vérbeli, titokzatos femme fatale, akiről még azt sem tudni, hány személy valójában. A Suzhou-folyó lenyűgözően izgalmas randevú egy klasszikus hollywoodi zsáner és a modern távol-keleti új hullám között, ahol mindkét fél legjavát nyújtja: sanghaji asszony a folyóban, bukott angyalkák kínai négynegyedben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2461