KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Relic – Bestia

Takács Ferenc

 

Minden receptre és szabvány szerint történik. Először is kivesszük az amerikai filmközhelytárból a „Félelem az inváziótól” márkajelű szabadalmi leírást a testileg-lelkileg tiszta, egészséges és normális Amerikáról, amelyet mindig kívülről és mindig alattomban fenyeget a rombolás, dúlás és halál, hol Afrikából behurcolt vírusok, hol csalárdan emberi alakot öltő földönkívüli idegenek, hol magukat becsületes amerikai atomtudósnak vagy sarki hentesnek álcázó KGB-ügynökök képében. Vegyítsük ezt a szabványt a „Szörny, amely egy ideig legyőzhetetlennek tűnik, mert nem tudjuk a gyengéjét” felzetű receptben foglaltakkal (egy polccal lejjebb található), s ha ezt a keveréket megszórjuk egy kis filmes populárpszeudo-genetikával a Science Fiction feliratú sótartóból (ez is ott van valahol filmközhelytárunk büféjében), máris nekiláthatunk scifihorrormutánsszörnyfilmünk leforgatásának: dél-amerikai kőkorszaki szinten élő indián törzs babonás varázsnövénye szörnyű genetikus mutációt idéz elő, amelynek eredménye (praktice Stan Winston műve, aki az Alien-sorozat, a Jurassic Park és a Terminator II szörnyeit is fabrikálta) azután az USA-ba behurcoltatván véres tombolásba kezd a chicagói Természettudományi Múzeumban.

Nos, a filmet le is forgatták. S láss csudát: az ezerszer látott sablonokból ezúttal egy (szó se róla) tökéletesen sablonos, ám tökéletesen élvezhető film készült el. Jó a ritmus, jeles a színészi munka, kitűnő a feszültségteremtés, s még némi – a sematizmust valamelyest oldó – szatíra és humor is belefér a filmbe, a múzeum szakszemélyzetének, a tudományos kutatóknak belterjes életét és munkáját megkaristoló irónia. S persze remek a szörny is, mozgó makettnek és digitális videotrükknek egyként lenyűgöző. A film alkotóbrigádját együttesen és tagjait külön-külön is dicséret illeti: a tervet teljesítették, a szerelőszalag mentén szorgoskodva mindenki a legjobbat hozta ki magából.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/08 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1571