KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Titkok és vallomások

Csiger Ádám

Le confessioni – olasz-francia, 2016. Rendezte és írta: Roberto Andò. Kép: Maurizio Calvesi. Zene: Nicola Piovani. Szereplők: Toni Servillo (Salus), Connie Nielsen (Claire), Moritz Bleibtreu (Klein), Daniel Auteuil (Roché). Gyártó: Bibi FilmTV / RAI Cinema / Barbary Films. Forgalmazó: Cinenouvo Kft. Feliratos. 108 perc.

 

A hasonlóságok a Viva la libertá - Éljen a szabadság! és a Titkok és vallomások között nem merülnek ki az író-rendező Roberto Andò és Toni Servillo, A nagy szépséggel befutott színész-főszereplő személyében. Ezúttal is egy különc kívülálló hoz változást egy közösség életébe: míg előző munkájukban az olasz ellenzéki párt felszívódott vezetőjét kellett titokban lecserélni annak bolond ikertestvérére, ezúttal egy szerzetes jelenik meg egy befolyásos személyekből álló, összeesküvésekkel rendszeresen gyanúsított társaság csúcstalálkozóján, az IMF-vezér meghívására. A korábbi film egy magas rangú politikus, az új pedig a Valutaalap fejének megváltástörténete, ezúttal Agatha Christie-t idéző kamara-krimibe csomagolva. Nem véletlen, hogy a Meggyónom című Hitchcock-thrillert emlegetik benne: az IMF-fejes gyón a papnak a találkozó előestéjén, majd reggel holtan találják, és vendégét gyanúsítják, mivel a hulla fején talált zacskó az ő tulajdona – és ahogy az ellenzék vezetőjének önkéntes száműzetése is keresztülhúzta a pártvezetés számításait, úgy a Valutaalap igazgatójának pálfordulása is szabotálja a csoport terveit.

A filmet ellipszis-dramaturgia és flashback-szerkezet működteti: az igazgató vallomását visszaemlékezésekben csepegtetik, csak a fináléban adva meg a kulcsfontosságú információmorzsát. Narratív trükkök ide vagy oda, az alkotók előző filmjével ellentétben a Titkok és vallomások mindenben kiszolgálja a legszélesebb közönség elvárásait és előítéleteit. A csoport tagjai még a mindennapi rutinjukhoz képest is gonosz összeesküvést szőnek, egyikük pedig egy őszinte pillanatában egy mondaton belül hasonlítja a bankokat a maffiához és a titkos társaságokhoz. Csak azt nehéz eldönteni, kinek jutottak kínosabb szövegek, a hithű papnak (Isten figyelmét semmi nem kerüli el”) vagy a cinikus IMF-vezérnek (a demokrácia hazugság”).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12920