KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az örökös

Tosoki Gyula

L’Héritier – francia, 1973. Rendezte: Phillippe Labro. Szereplők: Jean-Paul Belmondo, Carla Gravina, Charles Denner. Forgalmazó: Caesar Film International. 107 perc.

 

A hatvanas–hetvenes évek politikai modernizmusa sajátos módon élte túl a korszakváltozásokat, ugyanis miközben enmaga lecsengett, egész sor – idővel virágzásnak indult – műfajt termelt ki vagy erősített meg. A protest művészfilmek popularizálódását Európában az olasz politikai krimi és a francia politikai thriller megizmosodása mutatta legelsősorban. Utóbbi műfaj jeles művelője Phillippe Labro (Jobbpart, balpart; A fejvadász), és jeles darabja Az örökös.

A világ egyik leggazdagabb embere zűrös körülmények között meghal. Örököse (Belmondo) nyomozni kezd, és hamarosan egy rettentővé tágított politikai–gazdasági konspiráció kellős közepén találja magát: az összeesküvés térben Olaszországtól Franciaországon át az Egyesült Államokig nyúlik, időben pedig egészen a második világháború korszakáig ér.

Labro az amerikai mesterektől (kivált Frankenheimertől) és a helyi erőktől (lásd Melville-t és az újhullámosokat) egyaránt tanult, és kiváló tanítványnak bizonyult. Igen jó érzékkel, jó tempóban bonyolítja az általa írt trükkös–csavaros történetet, ráadásul a feszültséget néhol üde vizuális és verbális humorral oldja. Az expozícióban még a műfajtól némileg idegen artisztikusabb megoldások (például a múlt és a jelen képeinek a határok direkt jelzése nélküli egymásba úsztatása) is erősítik a produkciót, és amikor már kezdenék túlterhelni a filmet, Labro – épp időben – visszavesz belőlük, hogy kizárólag a történetmesélésre koncentráljon. Lényegében csupán a halmozott véletlenek nem tesznek jót filmjének, továbbá néhány dramaturgiai megoldatlanság ront az összképen (nem világos például, hogy miért bízik kitartóan az amúgy dörzsölt főszereplő az őt kezdetektől megvezető nőben, értelmezhetetlen továbbá, hogy miért nem faggatják ki, és miért zárják egy liftbe hőseink az ártalmatlanná tett bérgyilkost stb.).

Az örökös ezekkel az apróbb bakikkal együtt is felettébb szórakoztató, üresjáratok nélküli, csaknem végig feszesnek megtartott darab, ami bizony nem mondható el a hasonműfajű és velekorabeli francia filmek zöméről.

Extrák: Előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9673