KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Kateřina Pošová (1930–2008)

S. A.

 

Gyászhír Prágából” – ez volt a címe Kateřina Pošová 1988-ban a Filmvilág hasábjain megjelent, Evald Schorm rendező-színészt búcsúztató cikkének. A cím húsz év múltán kegyetlenül ismét idekívánkozik: Posova Katalin 78 éves korában elhunyt. Kertész Imre cseh fordítója Késmárkon született, Kassán nőtt fel, 1944-ben szüleivel együtt innen hurcolták Auschwitzba – a haláltáborból egyedül tért vissza. 1949-ben költözött Prágába, kezdetben műszaki rajzolóként dolgozott, majd a Magyar Kulturális Intézet munkatársa lett. A magyar kultúra értő híveként fordított regényt, színdarabot, forgatókönyvet, írt kritikát, készített interjút. Fáradhatatlan tolmács volt két szomszéd kultúra közt, a cseh filmművészet éppoly sokat köszönhet neki, mint a magyar filmvilág.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9371